Hogy segítsek a szüleimnek (főleg anyumnak) feldolgozni, hogy a gyerekek kirepülnek a fészekből?
Én 25 vagyok, bátyám 32, mindketten itthon élünk (bátyám dolgozik, ahelyett hogy elköltözne, bead a kasszába és utazgat; nekem hosszúra nyúltak a tanulmányok). Bátyám és a szüleim is 18 éves korukban elköltöztek otthonról. (bátyám 25 évesen költözött vissza). Az egyetem alatt én is el akartam költözni, de 4 évbe telt kiharcolni anyumnál, hogy elköltözzek (30 km-re). 2 évet külön éltem, kivirultam. :) Fél éve haza kellett költöznöm. Megint itt állok - és most már a bátyám is -, hogy kirepülünk a fészekből (én már nagyon szeretném).
Mindent túlaggódnak a szüleim. Sokat nem tudunk róla beszélni, hanem veszekszünk, mert túl aggódja, érzelmileg zsarol, mi lesz az ő 25 éves kislányával, éltem már külön. Hogy tudnék neki segíteni, hogy könnyebb legyen elfogadnia és megértenie, hogy ez az élet rendje, nem kell már fognia a kezem, azzal nem segít, hanem hátráltat? Egyedül kell megállnom a helyem.
Olyan dolgokért szól, amik felnőttként természetesek, 5 évesnek érzem magam.
Nehezen bírjuk. Én azt, hogy még velük kell legyek - holnap költöznék, ha nem lennék éppen munka nélkül -,ők meg azt, hogy ki akarunk repülni a fészekből. (2000 km-re kaptam munkát, már nagyon bánom, hogy visszamondtam, nagy volt az érzelmi zsarolás!) Nagyon nagy vitáink vannak belőle, kezdenek úgy kezelni, mint egy 5 évest! Hogy tudnék nekik segíteni elfogadni (nem bírjuk sokáig)?
válasza: válasza:megtaláltam a címe: Mama
"Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely,-
Tudom, érted ezt: ugyanígy volt veletek.
Mama, indulnom kell, csak fáj, hogy könnyezel,-
Ugye érzed azt, hogy a szívemben maradsz.
Mama, indulnom kell, tudod, vár egy másik hely,-
Mit is mondhatnék, itt a szó már nem elég...
Mama, indulnom kell, ide nem kísérhetsz el,-
Ott már várnak rég,-
Ne sírj, kérlek, ne sírj!"
válasza: válasza:Költözzetek el és ennyi.
Ha elkezdesz "segíteni feldolgozni", azzal CSAK AZT erösíted benük, hogy jogos az aggodalom.
Ha egyszerüen bejelentitek, hogy adott dátumon elköltöztök, és utána mentek is, akkor kész tények elé vannak állítva. Ha nem engeded, hoyg napotna többször ellenörizze hogy megvagytok-e, hanem hetente mx 1-2 alkalommal te hivos fel, akkor beleszokik, hogy felnöttetek.
De ettöl függetlenül ezt nem tartom normális dolognak, hogy ennyire kapaszkodik belétek.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Meséld el nekik, (persze ne túl támadóan, inkább érvelve), hogy ez önsajnálat és önzés a részükről. Megszülettél, és nekik Te voltál a legfontosabb, az "élet értelme". Na de a kis "élet értelme" felnőtt, és kezdené élni a saját életét. Ez a szülők feladata, hogy miután "élet értelme" kirepül, akkor másik értelmet, más örömforrást találjanak a hétköznapokban. Nem várhatja el a szülő önző módon, hogy a gyerek állandóanotthon üljön, legalábbis a közelben legyen, azért hogy őt valaki szórakoztassa. El lehet mennni egy tanfolyamra (tánc, nyelv, kézműves, számítógépes, határ a csillagos ég), új ismerősöket lehet szerezni, munkahelyet lehet esetleg váltani, új hobbiba lehet kezdeni, stb.
Senki sem mondta, hogy a gyerekek kirepülése után az egyetlen életforma az aggódás, fontoskodás, unokázás, és sponkodó halálvárás. Nem! Időskét is feltalálja magát az, aki akarja! Csak a sírás és érzelmi zsarolás valamiért könnyebb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!