Család "megtiltja" a már nagykorú, de egyetemista lányának, hogy összeköltözzön a párjával? Megoldás?

Úgy lehet a szülöket szembesíteni, hogy magának hoz döntéseket az ember és elköltözik. Ha az anyja emiatt nem beszél vele az legyen az ő baja.

És hidd el nekem büszkeség ide vagy oda az anyja veszítene többet azon ha nem beszélne többet a lányával.

Egy idő után (én 18-20 évre teszem ezt a határt) a szülö nem megmond dolgokat, hanem javasol, amit vagy elfogadsz vagy nem. Ha nem fogadod el akkor elköltözöl és kész, megmondod nekik hogy felnött felelőségteljes ember vagy már aki magáért felel és hogy szivesen meghallgatod a tanácsukat de te döntesz.

Jaj, mi ez a hogy fog tudni tanulni hülyeség? Mit szóljon aki levelezőn tanul, mellette dolgozik és kiskamasz gyereke van? Ismerek ilyet, megoldja. Ez a barátnő is meg fogja oldani, főleg ahogyan a kérdező mondta, hogy nem most fog életében először sárga csekket meg tűzhelyet látni...

A barátnőnek szerintem vennie kell egy nagy levegőt, leülni a szüleivel és tényként közölni habitusára jellemzően a következőket:

- el fog költözni

- ez nem jelenti azt, hogy soha többé nem látják egymást

- eddig is és a továbbiakban is nagyon szereti őket

- az érzelmi zsarolást pedig nem fogja hagyni (ezt anyukának nyugodtan a szemébe lehet mondani, hogy a gyenge idegei a lányát nem akadályozhatják a függetlenedésben)

- a felnevelésért valóban hálás, de a hála nem az, hogy otthon marad velük, hanem az, hogy idős korukban fogja támogatni őket.

- a döntése végleges és megmásíthatatlan, a megváltoztatásával kapcsolatban további beszélgetésre nem hajlandó

Nagy vonalakban ennyi, mindezt ahogy írtam, a barátnő saját vérmérsékletének megfelelően adja elő a szüleinek. Előre közölve, hogy egyben szeretné végigmondani a dolgokat, ha valaki beleszól, akkor egyszer figyelmezteti, ha még egyszer ez megtörténik, akkor feláll és szó nélkül fog elmenni.

Sok sikert, sok boldogságot és örömökben gazdag közös életet kívánok neki a barátjával együtt! :)

Ezt meg kell lépnie, mert az ilyen érzelmi zsaroló családban sosem lesz határ. Ha valami nem tetszik majd nekik, jönnek anyuka gyenge idegei, és mindenben át fogják vinni az akaratukat. Így lesz annyi gyerek, amennyit a szülei akarnak, így megy arra a munkahelyre, amit anyuka barátnője talál neki. Nem lesz jó az, hogy melyik kórházban szül, magánorvoshoz megy-e vizsgálatokra, nem lesz jó a gyerekek neve és az sem lesz jó, ahogy a hozzátáplálást/szoptatást szeretné csinálni. Az ilyen nagyik adnak egy kis pörköltet vagy csokit a féléves gyereknek az anya kérése ellenére, mert hát annak idején se lett a babáknak ettől semmi bajuk. Nem lesz jó, ahogy és amikor beíratja a gyerekeket az óvodába, nem tetszik majd a szakkör, amit választ nekik, és így tovább, a sort folytathatnám a végtelenségig. Egyszerűen meg kell húzni a határt, ahol elkezdődik a gyerek saját élete, amikor elkezd felnőttként élni. A szülők bármikor adhatnak tanácsot egy felnőttnek is, sokszor jól is jön az, de megszabni, megtiltani bármit is egy ponton túl nincs joguk.

A zsarolásoknak meg nem szabad engedni. Anyuka nyilván szereti a lányát, nem fogja hosszú távon bírni, hogy nem áll vele szóba. De emlékezzen rá a barátnőd, hogy hosszú távon az ő érdeke a leválás, mert indok mindig lesz, miért kellene engedelmeskedni a zsarolásnak. Csak rajta múlik, meddig hagyja.

Felnőtt embernek semmit sem tilthatnak már a szülei, viszont az anyagi támogatást MINDEN korban köthetik feltételekhez (akár szép ez, akár nem).

A lánynak kell eldöntenie, hogy él a támogatásukkal, vagy minden téren önállósodik.