Hány éves korában küldenétek el otthonról a gyereketeket?

Én most vagyok 20 éves, 22 évesen végzek a szakmával. Remélem utána 1 éven belül találok állást, és akkor 2 évig még itthon élek, tudok félrerakni. Legkésőbb 25 évesen el szeretnék költözni, bár most is "cikinek" érzem, szeretnék a magam ura lenni.

(szüleim ha tehetnék, örökké itthon tartanának...)

Nincs rossz válasz, de van rossz kérdés. :-)))

Szóval, az én válaszom ez: ATTÓL FÜGG....

Attól függ, hogy mekkora a ház, milyen beosztású, milyenek a családi körülmények stb. stb.

Szóval más, hogy valaki a kétszobás panellakásban lakik együtt felnőttként a szüleivel, vagy falun/tanyán, a hatalmas portán, ahol tehén, disznó, rengeteg baromfi van és hatalmas kert, gyümölcsfák tucatjai stb. stb. Ezeket értelemszerűen nem tudja egy idősödő házaspár művelni. Ott logikus, hogy aki családot alapít, az is ott marad és a szülőket sem öregek otthonába küldik, hanem otthon élnek halálukig.

50 évvel ezelőtt ez még nagyon sok helyen így is működött.

És persze nagy kérdés, hogy mennyire van reális esélye a gyereknek önálló lakásra. Úgy biztos nem küldeném el, hogy tőlem két utcányira albérletben lakjon és amit spórolni tudna saját lakásra, az elmenne neki lakhatásra.

OK, akkor jön a személyes válasz.

Kicsi kertes ház, kicsi kerttel, állatok nélkül, egymagam el tudom látni (amíg nagyon beteg nem leszek).

A fiam addig lakik itt, amíg akar. Ha családot alapítana, eleve kicsi lenne neki a ház, de ha pl. tetőteret akarna beépíteni, én nyitott lennék rá.

Ha nem alapítana családot, akkor szomorú lennék, de ki nem raknám.

De ez a kérdés teoretikus. Nagyon úgy néz ki, hogy az én véremet örökölte, és határozott elképzelései vannak, amiket meg akar valósítani. Ebben a házban, ebben a kertben sosem fog ő dirigálni. Biztos vagyok benne, hogy vágyni fog a saját, önálló lakásra/házra/életre, és amennyire csak bírjuk, anyagilag segíteni fogjuk ebben.

Természetesen, ha baj lenne (betegség, válás), bármikor visszajöhetne.

Ugyanez játszódott le köztem és szüleim között. Apukám kertjében teher volt dolgoznom, a sajátomban öröm. Mert ott az ő elképzelései valósultak meg, itt meg az enyéim.

Legkésőbb akkor, amikor már van saját keresete. Vagy ha el nem is költözik, akkor legalább adjon bele a közösbe.

Én 26 éves vagyok és már nagyon várom, hogy elköltözhessek otthonról. Igaz ritkán vagyok otthon, mert másik városban tanulok&dolgozom, de hivatalosan még mindig a szüleimnél lakom. Nálunk viszont éppen az ellenkezője megy: ne költözzek el, minek fizetném a drága albérletet, inkább gyűjtsek saját lakásra stb. Nahát eszemben sincs.

Nem korhoz kötném. Ha olyan a helyzet, hogy nem tud vagy nem ésszerű elköltözni, de valamennyivel beszáll a költségekbe (nem az összeg a lényeg, hanem a felelősségvállalás), rendben tartaná a lakrészét, akkor marad ameddig akar.

Ha csak ingyenhotelnek nézne ingyencseléddel, egy tányért se mosna el maga után de igényei lennének, akkor nagyon hamar egy fenékbillentéssel ajtón kívül találná magát.