Mit tegyek, ha úgy érzem, hogy lány létemre apám férfiként kezel? Vagy velem van a gond?

Mi ketten vagyunk testvérek, egy bátyám van, de ugyanúgy kezel apu, mint téged a tiéd. Alapnak tekint dolgokat, amihez nekem közöm nincs és amikor közlöm, hogy én ezt nem értem, vagy fogalmam sincs mi ez, akkor jön egy hangos DEHOGYNEM és magyarázat. Ha másodszorra sem értem meg, akkor már a kioktató stílus. :D 6 éve van jogosítványom, de ha mellettem ül, amikor vezetek, mindenbe belekotyog, mit miért nem csinálok jól, az agyamra megy. A kedvencem az, amikor szüksége van egy sofőrre, az mindig én vagyok. Mindig elmagyarázza merre fogunk menni, Pesten nem tudok közlekedni, fogalmam sincs mi merre van, de úgy magyaráz, mintha a pesti utakra születtem volna. A vége vita és az, hogy nem baj, megy előttem, kövessem. Persze az első kereszteződésben elhagy. Már megtanultam, ha ilyen van navigációt egyeztetünk és így nincs sem vita, sem eltévedés, sem agyvérzés a részemről. :D Mostmár csak azon pattog, hogy minek GPS, amikor olyan egyéééértelmű minden. -_-

De az is nagyon jó volt, amikor megkérdeztem hogy működik a tempomat, mert a régi autónkban nem volt, de amit vezetnem kellett, abban igen és autópályán gondoltam jól fog jönni. A végén azt is elmagyarázta hogy kell lámpát, meg rádiót kapcsolni, mint valami értelmi fogyatékosnak, aki nem látott közelről autót életében. :D :D

A házimunkában szintén mindig minden alap volt. Megyünk füvet nyírni, fűnyírót szerelni, villanykörtét, vagy éppen egész lámpát cserélni, kapcsolót felszerelni, csapot cserélni, fát hasogatni, tapétázni, meszelni, blabla... Az "add már oda azt a sz*rt" rendszeres kifejezés volt és rendszeresen vitát szült, hogy ha elmondaná értelmesen, akkor tudnám mi az a "sz*r" és oda is adnám nyilván...! A hólapátolásnál miért haladok ilyen lassan!?!? Hát mert egy gyenge nőőő vagyok b*sszus.

Szóval a mi kapcsolatunk sem egy felhőtlen apa-lánya viszony, de ettől függetlenül nem érzem úgy, hogy fiúként kezelne. Sokszor kibukok a stílusától, de ő az én édesapám, aki a maga módján ugyan, de nagyon szeret és én is nagyon szeretem őt!

Amit most így fiatal felnőtt fejjel látok, ahogy elköltöztem otthonról, hogy rengeteg előnye van annak, hogy engem nem apuci egyetlen pici rózsaszín hercegnőjeként neveltek. A koliban 3 másik csajjal laktam együtt és én voltam évekig az ügyeletes karbantartó a szobában, mert többnyire egy szöget nem tudtak beverni a többiek a falba, egy lyuk fúrásáról már nem is beszélve.

Ha esetleg szétdurrant egy-egy égő és a menet a lámpában maradt, akkor meg jött a kétségbeesett siránkozás, hogy most mi lesz, stb. Engem ezekkel nem igazán lehet zavarba hozni, mert azt láttam otthon aputól, hogy mindent meg lehet oldani, csak akarni kell. Én nagyon örülök, hogy ezt a mentalitást kaptam és bár lelkileg nagyon sokszor bántva éreztem magam, sokkal talpraesettebbnek éreztem magam olykor a női társaimnál. Nem srácként kezel(t), hanem egy talpraesett nőt próbált faragni belőlem és nagyon örülök, hogy nem kell férfi segítséget hívnom az apróbb munkákhoz. Ergo, szerintem ne aggódj emiatt, nem írtál olyan durva dolgokat, ami vészesen ijesztő lenne. :) Hidd el sok előnye lesz, hogy kicsit "fiúsra" igyekszik nevelni.