Hogy mondjam meg, hogy még érettségi előtt elköltözöm a barátomhoz?

Nagyon is ismerős a szituációd, kedves Kérdező!

Ugyanakkor, bár én is menekülnék itthonról, nekem lesülne a pofámról a bőr, ha csak úgy tudnám ezt kivitelezni, hogy valakinek az eltartottja legyek. Lehet, hogy most még minden rendben a kapcsolatotokban, de mi lesz később? Végiggondoltad, hogy meddig tervezel a pasid eltartottja maradni, és mikor kezdesz el dolgozni?

Hónapokba telhet friss érettségivel, pályakezdőként állást találni. Neked kényelmes lesz úgy laknod nála, hogy elvárod tőle, hogy mindenedet ő fizesse? Legalább van félretett pénzed, hogy az első pár hónapban beszállj a rezsi rád eső részébe? A barátod miből tartja el magát, van munkája?

Az érettségi mindjárt itt van, utána pedig azonnal nekiállhatsz munkát keresni, hogy az egyetem megkezdéséig is legyen megtakarításod. Első dolognak kéne legyen, hogy előbb munkát szerezz, azután lakást.

Nem épp érett gondolkodásra vall, hogy csak így nekivágnál a bizonytalannak.

Később pedig számolj a következményekkel, hogyha esetleg a kapcsolatotok zsákutcába fut, és a szüleid nem fognak visszafogadni, mihez kezdesz?

Nem mondom, hogy ez fog történni biztosan, de mindenre gondolnod kell.

Nem jó ötlet.

"Igen, eltart, amíg nem lesz munkám."

Nekem is volt ilyen bulám, aztán rájöttem, hogy nem megfelelő az ár-érték aránya, szóval fél év után ment a levesbe, vagy ahová akart, régi történet.

Mindegy, te dolgod.

igen még akár 5évig is eltart?

kérlek...

nyugodtan dobbantsd otthonról, aztán majd visszamászhatsz!

menjél koleszba, ott önállosodsz!

Maradj szépen a fenekeden.

Ha 18 évesen elköltözöl a semmire, mert a szüleid nem engednek bulizni, azzal,csak azt bizonyìtod, hogy egy hisztis kislány vagy.

Majd a barátod eltart...na persze, egy-két hónapig lehet, aztán mit csinálsz? Ha ennyire stresszel az érettségi, akkor diákmunkát esélytelen vállalni, az egyetem mellett szintén esélytelen (minden vizsga felér 2 komplett érettségivel).

Azt már meg se említem, hogy ha hétköznap 8ra érted mennek a szüleid, ne is álmodj költözésről.

Azért mondják, mert a nagynénédék esete 100-ból egy. A tipikus az, hogy az ilyen kapcsolatok nem tartanak örökké.

Nálad súlyosbítva van azzal a helyzet, hogy nincs pénzed, nincs végzettséged, a világon semmid nincs.

Nem vitatom, a szüleid indokolatlanul szigorúak veled, túlságosan is beleszólnak az időbeosztásodba, életedbe.

Jogos, hogy ezt problémának érzed, de tudod: nagylányos-elköltözőst akkor lehet játszani, ha már megállsz a saját lábadon is. Legalább félig, az egyiken.

Te erre nem vagy képes egyelőre, de úgyis azt csinálsz, amit akarsz... költözz, próbáljátok meg, sok sikert - de tartsd észben, hogy ebben a pakliban vastagon benne van a pofára esés kártya is.

Hű, igazán kemény vagy. Így már addig bulizhatsz, ameddig akarsz. XD

Szeptemberre úgyis visszakönyörgöd magad.

Azt értem, hogy most jelenleg izgi meg minden, de nagyon-nagyon ritka, ha egy 18 éves lány együtt marad a barátjával. A rokonod története csodaszámba megy. De egy kicsit azért gondolj bele. Mit is csinálsz most? Menekülsz. Arra használod a fiút, hogy elmenekülj az otthoni élet elől. Nekem nem az jön le az írásodból, hogy te ezt tényleg, teljes szívedből akarod, inkább az, hogy ez egy jó menekülési útvonal. Aki pedig gyáva és menekül, abból sose lesz egészséges felnőtt. Az egész életedet végig fogod menekülni. Mivel egyedül képtelen vagy kiállni magadért (ez abból látszik, hoyg félsz a saját szüleidtől, ami elég gyermeteg reakció), egyik pasitól a másikig fogsz menekülni, mert ezt az egyetlen utat tanultad meg. Sosem értettem ezeket a lányokat. Számodra nem megalázó, hogy gyakorlatilag egy idegen ember tart el? (tudom, tudom nem idegen, a másik feled, stbstb). Belegondolva én 20 évesen is még egy fagyit is csak vonakodva fogattam el a barátomtól. És igen azt is nézd, hogy mi van akkor ha pár hónap múlva szakítotok? Fiatalok vagytok, nem lenne meglepő. Visszasomfordálsz anyucihoz? Nem túl felnőttes, nem? :)

Szóval, összegezve nekem aztán mindegy mit csinálsz, te életed, de szerintem szánalmas, hogy így menekülsz, és durva, hogy nincs semmi igényed/önbecsülésed arra, hogy saját magad tartsd el, ne pedig ráakaszkodj egy idegen emberre. Én csak akkor költöztem már össze a barátommal, amikor már saját pénzből tellett mindenre.