Hogyan beszéljem le a lányomat a bölcsész életpályáról?

Hát az erőszaknak én sem vagyok híve, egyrészt hagynám, másrészt esetleg javasolnám, hogy mellette tanuljon még nyelvet, vagy kommunikációt, vagy valamit, ami érdekli. Egy angol szak elég sok mindenre jó.

Pont az lenne a felnövésének az egyik kritériuma, hogy ő tud dönteni. A szülő szükségképpen bölcsebb, és néha tök nehéz elviselni, hogy a gyerek nem úgy látja, ahogy a szülő. Viszont úgy tanul, úgy tud magabiztos lenni, ha ő választhat szerintem.

"Az pedig csakis a férjed hibája, hogy képtelen volt megtalálni a számításait és mártíromkodásból beállt multirabszolgának. Aki ennyire életképtelen és önsajnáltató, az ugyanitt köt ki közgazdászként is."

Hú, de mellélőttél. A férjem nem éppen multirabszolga, nem a soron dolgozik, hidd el. Nem mártírkodik, otthagyta a francba a semmire sem jó bölcsészpályát és keresett olyat, amiben van pénz. Fiatal még, csak 30 éves, de cseppet többet keres, mint egy tanár. Életképtelen? Az, aki nem ragaszkodik mindenáron ahhoz, amiben nincs jövő, hanem helyt áll egy addig ismeretlen területen, nem is akárhogy? Én nem éppen az ilyen emberre használnám ezt a szót. Vagy szerinted az az életképes csak, aki leragad semmi fizetésért a tanári pályán?

Nem mellesleg nem demagóg duma az,amit én írtam. Itt a többség el akarta hitetni a kérdezővel, hogy mint bölcsész (a pályán maradva) hú de jól keres. Aztán meg lehet nézni a valóságban mi a helyzet. Ismerek én is jó pár bölcsész szakon végzett embert a férjem évfolyamtársaiból és vagy egészen más területen dolgoznak vagy kimentek külföldre vagy kínlódnak minimális pénzért. Nekem ez a tapasztalatom. Persze én nyilván csak életképteleneket ismerek, ugye?

Na mindegy is, nem akarok én veled vitatkozni, ha neked jó a tanári lét, örülök neki. Van aki ennél többet akar és többet is tud. Szép napot.

A Közszolgálati Egyetemen fogom átvenni júliusban a diplomám.

Saját magam akartam ide jelentkezni, a szüleim szerintem azt sem tudják, milyen iskolák vannak, ők soha nem szóltak bele ilyesmibe. Én döntöttem úgy, hogy ide jelentkezem.

Hát és őszintén? Kicsit megbántam már, de végülis lehetne rosszabb is, mint pl a bölcsész szak. Engem világ életemben érdekelt a magyar szak, imádom az irodalmat, ha milliomos lennék biztos oda mentem volna, de mivel én munkát is szeretnék, így nem, mert az max tanárnak jó, de az én meg soha nem lennék. így hiába érdekelt engem is a magyar szak, nem választottam azt, mivel a jövőm múlik rajta, ezért mentem a Közszolgálatira.

Szóval amúgy megértem az apuka aggódását is, mert 18 évesen az ember annyira nem látja ezt át, vagyis nem mindenki. Nekem ez már 18 évesen is evidens volt, hogy mivel tanár nem akarok lenni, akkor minek menjek magyar szakra? Szórakozni?

Viszont Közszolgálatin végzettként sem első célom a közigazgatás, mivel ott tényleg nincsenek olyan nagy bérek ,inkább ügyvédi irodai, vállalati HR-es vagy valami ilyesmi állást szeretnék inkább megpályázni.