Mennyire természetes az ha egy anya nem szereti azt a gyerekét akit a szülői kényszer miatt szült meg?

5-ös:Nehogy már a gyerek tegyen arról,hogy "meg kellett születnie".Védekezett volna az anyuka!

Sajnos igen gyakori az ilyen mentalitás,de a hárítás tipikus esete,amit elítélek.

Nem, nem a gyerek tehet róla, utolsó. Ketten voltak ott, anyuka és apuka. Nem védekeztek, vagy rosszul, az egy dolog - 100% védelem nincs az meg egy másik.

Plusz senkit nem szabadna arra kényszeríteni, hogy szüljön, vagy hogy abortuszra menjen. Gondolj már bele, minden egyes nap látja azt azt gyereket, akit ő nem akart, de rakenyszeritettek. Gondoskodnia kell róla, pedig nem akarta.

Nyilván nem helyes, de teljesen érthető. Ha te nem akarsz valamit, nehogy azt mondd, hogy majd örömmel és boldogan állsz elé minden áldott nap. Pl utálod a tokfozeleket /macskát/anyosodat/szomszédot és minden egyes nap azt eszed/vele kell lenned, gondoskodnod kell róla. Tán akkor megszereted? Szerintem inkább egyre jobban utálod. Azzal együtt, aki rád kényszeríti.

Hibázott a lány és a fiú, de a lány szülei nagyobb hibásak

Nem a gyerek tehet róla... de nem tudom, mennyiben hibáztatható egy 17 éves lány, aki ebben a helyzetben nem tudta megrendszabályozni az éjsötét és molylepkeagyú, de legalább rosszindulatú szüleit...

Azért persze jó olvasni, hogy ma már - hála többek között az internetnek meg a hasonló portáloknak - a lányok egy jó része ebben a szituban is képes kiállni magáért eredményesen, mint pl:

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gye..

Én ebben a szituban nem a volt páromra haragudnék, a szüleimmel közölném, hogy a viszontNEMlátásra...

"Mennyire természetes az ha egy anya nem szereti azt a gyerekét akit a szülői kényszer miatt szült meg?"

Teljesen természetes sajnos. Attól még, hogy megszülte, meg átélt vele dolgokat, nem fogja jobban szeretni... (vagy igen az esetek 0.1%-ában). Tudok erről a témáról néhány sztorit, de inkább nem fejteném ki bővebben.......