Nem értem anyukámat! 20 éves vagyok és annyira félt, mint egy nem tudom mit. Még egyszer nem voltam egyetlen buliban, mert nem enged el. Nincs barátnőm, nincsenek barátaim. Ő ennyi évesen csavargott meg minden. Miért csinálja?

Nem ertem, masok kiszoknek ejjel, elmennek haverokkal suli utan, es hasonlok. Vagy Teged talan az iskolaba is kiser es lefog, hogy nem mehetsz el sehova?

Szerintem Te sem akarsz jerni sehova. Az ugyanis tenyleg nem kifogas, hogy felt.

Hidd el, tudok példát, hogy tényleg menne a "gyerek" ide-oda, csak az anyuka azt mondja: amíg velem laksz, nem mehetsz meg stb.

kérdező, beszélgess erről anyukáddal, hogy már nem vagy gyerek és igen is szeretnéd megismerni a világot, amíg csak teheted. szórakozz még most, mert később már nem lesz lehetőséged. hadd dönthess te, ennyi szabadságod hadd legyen, hogy eldönthesd, mi akarsz lenni. nyisd fel a szemét, hogy te már felnőtt ember vagy, önálló célokkal. szeretnél barátkozni és kapcsolatokat kiépíteni, ezek még jól jöhetnek később karriered során. esetleg mondjad, hogy legkönnyebben új embereket megismerni szórakozóhelyeken lehet, ahol oldottabb a hangulat. sok sikert!

#3 vagyok még mindig.

kérdező, gondolom egyke vagy és így anyud nagyon nagyon vigyáz az egyetlen gyerekére. gondolom sok hírt hallgat a tv-ben, ahol állandóan a világ romlottságát állítják be meg tragédiákat adnak le a hírekben, mert ez érdekli az embereket... nyomatják a sok negatívumot, ezért anyukád gondolom attól tart, hogy a világ elront téged. pedig annyira nem borzalmas a helyzet, mint amilyen arányban döntik a híreket manapság. ha elkerülöd a balhékat és bajt, nem fogsz belekeveredni 99%-ban.

Nézd, ez nem követendő példa, nem sarkallok senkit lázadásra a szülők ellen, de engem is mindig túlféltettek. Inkább a kedves apukám. Neki én vagyok az egyetlen gyereke, egyetlen szem lánya, anyukám által az ő korábbi házasságából van két idősebb féltestvérem.

Engem sok helyre nem engedtek el, ahová más, korombeli barátaimat már igen.

17 éves elmúltam már, amikor el akartam menni egy szilveszteri buliba 20 km-re arrébb egy másik településre oly módon, hogy egy barátnőm nevelőapukája vitt volna át minket autóval. Nem voltam piálós, nem voltam drogozós, mindig is jól tanultam, szóval rendes gyerek voltam, viszont nagyon féltettek. Pedig soha nem hoztam szégyent a fejükre.

Hiába próbáltam szépen elbeszélgetni apámmal, meggyőzni ép-észérvekkel, de semmi nem hatott. Mire nagyon összevesztünk, fogtam magam és az engedélye nélkül elmentem. Anyukámmal beszéltem telefonon, aki elmondta, hogy apám bezárta a kaput, még a kulcsot is levette, hogy ha netán eszembe jutna hazamenni, ne tudjak bemenni, viszont nem állt szándékomban hazamenni. Teljesen józanul, nem bedrogozva másnap reggel hazamentem, apukám megölelt, megpuszilt, boldog új évet kívánt és onnantól fogva ha akartam menni valahová, elengedett. Nyilván szóltam, hogy hová megyek és telefonon mindig elérhető voltam.

Nem volt helyes lépés, de néha ez kell, hogy felfogja a szülő, hogy már nem gyerek a gyerek. Akárhogy is féltjük, vannak dolgok, amiket engedni kell. És igen, történhetnek bajok, de soha a büdös életbe nem lesz talpraesett az a gyerek, nem lesz szívós, ha nem engedik élni. És nem lesz élete, ha nem hagyják élni!

Azért irányít így téged mert hagyod magad. És fog is míg a sarkadra nem álsz. Azt ajánlom neked, hogy emeld fel a golyóidat és álj ki magadért, mert ha így folytatod, akkor barátnőd

se lesz egyhamar. Menj el dolgozni és költözz el. Azon legyél, hogy a jövődet tervezed. Mert különben így sokra nem viszed.