Más lányok is vannak itt, akiknek az anyukája egyáltalán nem sminkel, nem divatol? Emiatt ti is a korosztályotoknál később kezdtetek érdeklődni a "lányos" dolgok iránt, mint pl. smink, körömlakk, haj, ékszerek, ruhák stb?

Az én anyukámnak sem volt smink, mert a régebbi kozmetikumtol neki mind kiütése lett, egyszer találtam nála egy beszaradt körömlakkot, se púder, se szemfestek, vagy rúzs.

Mondjuk ő amikor ideje engedi, azért elmegy frizurát csinaltatni, kozmetikushoz is évi egyszer egy teljes kezelésre bejelentkezik, ő is duci, de divatolni azt mindig szeretett, ruházati eladó volt, úgymond munkhelyi ártalom nála!

Én ezek ellenére mindig sminkeltem, viszont néha egy évig nem is járok fodrászhoz! Nem ezektől lesz egy nő, nő! Mindannyiunknak más a fontos, nekem is volt nagy divatolos idoszakom, valaki 80 éves korában is kosztüm-kalap- magassarkú-ekszerek , csak így lép utcára. . Egészségére! Nincs abban semmi rossz, ha most éled ki a ruhás korszakodat!

Én is hasonló helyzetben vagyok. Nálunk volt is ebből régebben kisebb vita. Emlékszem, "divatba jött" a szőrtelen láb és megvívtuk a magunk csatáját. Ő ezekkel nem foglalkozott és apu sem. Szőrösen is szerették egymást és ők még abban a korban születtek, amikor nem feltétlenül volt a szőrtelenítés divat. Nem értette meg anyu, hogy én ezt szeretném és kész. Ahogy én elkezdtem ilyen szempontból figyelni magamra, úgy anyu is változott, úgyhogy ez nálunk teljesen érdekesen alakult.

Sminkelésre nincs igényem. A napi átlag nagyon halvány sminkem feldobom és indul a nap, nem szeretek ezzel vacakolni, ahogy nagyon a hajammal sem. Inkább sportos csaj vagyok, nem tartom annyira fontosnak ezeket a pipere dolgokat. Valószínűleg ezt beörököltem/eltanultam anyutól. Azzal a különbséggel, hogy ő egyáltalán nem sminkel.

Vásárolni sem szeretek, nehezen áll össze a kép, hogy mi is áll jól, mit mivel tudok felvenni, mi mennyire az én stílusom. A kedvenc helyem a Háda, ott viszont meghülyülök és rögtön pörögnek a fogaskerekek, úgyhogy hely és hangulatfüggő is ez nálam. :)

Én nem bánom, hogy ilyen vagyok. Én szeretek szabaidőben, smink nélkül leugrani a boltba és nem egy olyan ismerősöm van, akik már szerintem túlzásba is viszik ezt az egészet. Nem gondolom, hogy ez lenne az élet legfontosabb kérdése. Valami fura megfelelési kényszernek érzem azt, amikor valaki minden apró részletre odafigyel és enélkül nem hajlandó utcára menni.

Az én anyám se sminkelt, nagyon érzékeny a bőre, allergiás egy csomó dologra. Öltözni öltözött mindig, de sose volt az a nagyon divatolós típus, szoknya-blúz együtteseket hordott, varratott cuccokat, amik jól álltak neki (nagyon szép volt fiatalkorában). Fodrászhoz, kozmetikushoz két-három havonta járt.

Engem se érdekelt sose a divat, a smink, most, 40 fölött is csak egy folyékony púderem és egy ajándék szempillaspirálom van, évente egyszer-kétszer használom. Néha-néha kaptam megjegyzéseket emiatt (nőktől persze), pl. hogy azért nem sminkelek, mert azt hiszem, hogy enélkül is szép vagyok (ami konkrétan nem igaz :D). Néha van ilyen korszakom, amikor megtetszik egy márka vagy stílus, és veszek pár darabot. Járok időnként fodrászhoz, kozmetikushoz, és nagyjából ennyi, még a körmömet sem festem.

Nem érdekel, mit mond vagy gondol a környezetem. Tudom, hogy van, aki nem érti és nem fogadja el a hozzáállásomat, ettől viszont nem akarok változtatni rajta, ha egyszer így érzem jól magam.