Mit kezdjek 14 évesen?

Figyelt kérdés
Apám elhagyott minket amikor megszületett az öcsém, de 6-7 éves koromban visszajött, nem volt hova mennie (baleset miatt, nem tudta magát gondozni). Öcsémnek mindig kivan nyalva a s**ge, engem nem néznek semmibe. Amit én csinálok az rossz, soha nem jó a szüleimnek semmi. Apám mindig azzal jön, hogy neveletlen kis f**z vagyok, amiben van valami, mivel a 14 évem alatt rám se nézett. Anyámnak a stressztől valami betegsége van, pár percre kikapcsol az agya, nem tudja, mit csinál. Egyszer ketten mentünk vele valahova, kocsival, akkor is ez történt vele, vezetés közben. Én húztam a kormányt amerre az út vitt, ő meg a szembelévő sávba, kis híján belementünk egy kamionba. Azt éreztem, hogy itt vége, de magához tért. Ezt így nem lehet leírni, sose fogom elfelejteni azokat a perceket. Én sírtam, ő meg azt mondta, hogy nem történt semmi. Erőlködtem, hogy menjen már el orvoshoz, de őt nagyon nem érdekli már semmi. Itthon minden nap megy a veszekedés, apám mindenből nagy ügyet csinál. Öcsém idén már a 3. gépét is megkapta, de elrontotta, nem tud vigyázni semmire. Skypeol ilyen hü**egyerekekkel, egész nap kiabál velük a gép előtt. Mivel nem jó a gépe, az enyémet használja. Feltöri a facebookom, nem enged be a saját szobámba, kizár, és ha visszaszólok neki, megver. Élvezi nézni, ahogy szenvedek, amikor sírok, ő nevet, é még egyet belém rúg. Egész nap a szobámban ülök és sírok, nincs egy barátom se. Ez ellen szeretnék tenni, csak nem tudom, hogy kezdjek bele. A mamámhoz szeretnék költözni, ide 30 km. Ott tudnék járni suliba, segítenék neki, és nem lennék ilyen 'lelki beteg', mint most. Fogalmam sincs, hogy ő ezt vállalná-e, de itthon nem maradok, az biztos. De ha hozzá se tudok menni, akkor hova? Mit tegyek? Néha már felakarom adni ezt az egészet, de meggondolom magam, próbálok optimista lenni, több kevesebb sikerrel. 14 vagyok, most megyek 9.-be. Előre is köszönöm a válaszokat, és nem sajnáltatni akarom magam. (ezt egyszer már kiírtam, de csak olyan válaszok érkeztek, segítő jellegűek nem.)

2015. aug. 16. 16:33
1 2
 11/17 mNoémi válasza:
6%
Mikor mondtad utoljára a szüleidnek, hogy szereted őket. Ne menekülj el! Azzal nincsenek megoldva a problémák. Nehéz lehet neked, talán fel sem fogom mennyire, de próbáld meg! Mond el minden nap a szüleidnek, hogy szereted őket. Akár egy nap többször is!
2015. aug. 16. 17:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/17 anonim ***** válasza:
11%
Nem csak neked van nehéz életed.
2015. aug. 16. 17:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/17 anonim ***** válasza:
95%

17:39

Mégis hogy lehetsz ekkora gyökér? Persze hogy másnak is nehéz az élete, de attól még némi eggyüttérzés lehetne benned. Imádom mikor az emberek, le se sz*rják egymást!

2015. aug. 16. 17:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/17 anonim ***** válasza:
96%
ezt a gyereket, és amúgy az öccsét is konkrétan veszélyeztetik, emellett mindenki elsiklott? ne a 14 éves gyereknek kelljen az anyja helyett vezetni a kamionok között, vagy ha elő is fordul, anyuka takarodjon orvoshoz, és reménykedjen hogy maradhat a gyerekeivel.
2015. aug. 16. 17:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/17 anonim ***** válasza:
100%
Gyámügynél nem lehet segítséget kérni ilyenkor? Annyira bosszantó, hogy ilyen szülők vannak. -.- Én is azt mondom, hogy menj kollégiumba vagy próbálj meg a mamádhoz menni. Sok sikert, remélem sikerülni fog. :)
2015. aug. 16. 18:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/17 anonim ***** válasza:
16%

válaszolók, ti hány évesek vagytok?

most őszintén, 14 évesen ti nem így voltatok vele, hogy el akartatok költözni, mindegy hova, csak el, mert a szülők nem figyelnek rátok, mindig megy a veszekedés, mert pl. nincs pénz hó végén, vagy apu ránézett egy csinos nőre, vagy bármi miatt. ilyenek a 14 évesek, én is öngyilkos akartam lenni, elszöktem, mikor nem engedtek el egy koncertre 17 évesen, gyűlöltem őket, úg yéreztem ők is engem, stb.

ez majd elmúlik, át kell esni rajta, szerintem minden gyereknek megvan ez a korszaka, amikor azt érzi, hogy az egész világ ellene van.

a testvérek meg ilyenek, mi is utáltuk egymást, de mi felnőttként sem lettünk jó testvérek, nem is beszélünk.

gyámügy... ugyan már. szerintem minden egyes családban történnek olyan momentumok, amikre rá lehet fogni, hogy veszélyeztetik a gyereket. ez nem az a kategória. az autós sztori meredek, de szerintem nem olyan dráma, mint ahogy leírja, én sokszor rászólok a páromra, mikor vezet, hogy hé, gyalogos, vagy biciklis, vagy hogy lassítson, mert az előttünk menő már régóta fékez. néha bambáskodik az ember, olyan nincs, akivel ilyesmi még nem történt.

14 évesen ez túl van dramatizálva, tudom, hogy most nem így érzed, és szerinted ezt nem lehet elviselni, de majd 10 év múlva te is ilyen tanácsot fogsz adni egy 14 évesnek. (tudom, hogy ezt sem hiszed el.)

2015. aug. 16. 19:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/17 anonim ***** válasza:
Szökj meg és sose menj vissza !
2015. aug. 17. 08:29
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!