Ti milyennek találjátok a gyereknevelést?

Jól összefoglaltad a problémákat, nincs ezen mit szépíteni. De egyrészt a gyerekvállalás ösztönös, genetikailag kódolva van, másrészt rengeteg öröm is van benne.

Szerintem kicsit hasonlít egy párkapcsolathoz: az is sok alkalmazkodással, lemondással jár, mégis szinte mindenki vágyik rá:) - Csak itt nem pakolhatsz össze 5 év után, mondván, hogy eleged van, hagyjuk az egészet:S

Végül sokban függ attól, milyen családi környezetet teremtesz, és milyen elvek szerint nevelsz. Szóval jól meg kell gondolni, nem való mindenkinek, de ha megérik benned az elhatározás, akkor nem kell félni tőle.

Tény, hogy amíg pici a gyerek addig sok-sok álmatlan éjszakája van az embernek. Az is tény, hogy amíg nem tud beszélni a gyerek addig minden betegség vagy láz ami a gyereket érinti a szülőket tehetetlenné teszi. A szívem szorult össze amikor a fél éves fiam csak sírt -sírt, és nem tudtam enyhíteni a fájdalmát mert kétoldali tüdőgyulladást kapott.

Tény, hogy amikor rájönnek, hogy azokkal az apró lábakkal lehet ám szaladgálni is, és nincs semmi félelemérzékük még bizony lesznek balesetek. Ahogy tény, hogy kicsinek állandóan bekakil, bepisil, össze-vissza hány mindent, majd a hisztikorszak( mondjuk nálunk ez nem volt) majd a dackorszak is eljön. Tény, hogy általános iskolában már elkezdi a határait feszegetni, ellenkezik, kezdi megismerni a saját személyiségét.

Igen, vannak nehézségek egy gyereknevelésben. Senki sem mondta, hogy minden egyes perce csodálatos.

De vannak csodálatos dolgok.

Amikor pár hónaposan felismer, és fülig ér a szája úgy kacag.Amikor 4 évesen előveszi a fakardját, majd közli, hogy mehetünk a boltba majd ő megvédi az anyját a kutyáktól, méhecskéktől. Amikor hazahozza a kerteben talált összes rovarokat, békákat,gilisztákat, hogy kedveskedjen. Amikor az első iskolanapon büszkén megy veled a suliban, és még ő vigasztal, hogy "nyugi csak idemegyek" AMikor tinédzser akkor magadat látod, magadat keresed a lányodban , fiadban. Amikor felnőtt, éli a maga életét, tudod, hogy ő rá mindig számíthatsz mert ott van veled, még ha külön családja is van.

Én büszke vagyok a fiamra. Már felnőtt ember, de még ma is szoros a kapcsolatunk. Tudom, hogy ha eljön az ideje, segítene rajtam, bár sosem kérném meg erre, de biztos vagyok, hogy öregségemre nem maradok magányos.

Ezen már én is gondolkoztam. :)

6 éves a fiúnk, tehát még a 4. pontnál járunk, és az első 2 pontot mi át se éltük. Nekem nem igazán kellett éjszakáznom, a szex is jobb lett, mint a gyerek előtt.

A többi pontról pedig az a véleményem, hogy nevelés kérdése, és a boldog családi élet az csakis a szülőktől függ! Hatalmas öröm is lehet, ha úgymond "jól" neveljük fel a csemetét! Óriási kihívás is egyben, de el nem mondható öröm is!

Én se hittem el, mígnem szülés után odaadták a karomba a kis csomagot! :)

Vagy amikor először mondta: "Szejetjek anya!"

Vagy amikor először leszedte a virágot, és odaadta nekem...

Vagy az első anyáknapi ünnepség.

Persze mindezek mellett simán megértem azt, aki nem vállalja, mert hatalamas felelősség is, hiszen rajtad múlik, hogy milyen lesz a gyermek kamaszként majd felnőttként!

Miért kérdezted?

jah az 5-ös 6-os választ megérte elolvasni! Köszönöm nektek (egy kismama :D)

Nézd kétféleképpen lehet látni a dolgokat:

[link]

Így például! Amikor csak magunkra gondolunk és csak a MI kényelmünk a MI jólétünk a MI.. a MI a MI akármink fontos! De ha valaki ennyire önző akkor annak egy normális párkapcsolat sem, de még barátok sem valóak! Akiket leírtál talán igazak talán nem, de nem szabad elfelejteni hogy mennyi öröm lehet egy gyerekben! Amikor a keresztlányom még pici volt és meglátogattam pillanatok alatt el tudtam felejteni minden gondomat! Persze más az amikor neveli a gyereket az ember meg amikor csak alkalomadtán van vele!

Például én nem voltam hisztis gyerek, na azért visszafeleselős már igen. Mindig lehetett velem beszélni ettől függetlenül és senki nem tudott rossz útra téríteni! A rosszaságaimért kárpótolta anyukámat a kiváló tanulmányi eredményem. nem vártam azt hogy lelépjek otthonról de azt igen hogy anyagilag független legyek, mert szerintem az így normális! Sajnos elkerültünk otthonról messzire, de ettől függetlenül igenis számíthat rám anyukám aki már alig várja az unokát :D

És amúgy te döntöd el félig üresnek vagy telinek látod azt a bizonyos poharat hogy egy kicsit közhelyes legyek! Avagy te döntöd el hogy boldog vagy adott élethelyzetben és megpróbálod kihozni a maxot vagy azt a keveset is elmarod magadtól!

Nincs olyan "projekt" az életben, ami csak és kizárólag pozitív élményekkel jár. Még a hobbi sem, mert ha sportolsz, izomlázad lesz és szétizzadod magad, ha hímzel, megszúrhatod az ujjad vagy elronthatod a mintát stb, stb, mégis csinálod, mert vágysz rá, mert boldog leszel tőle még az esetleges szenvedés árán is, mert összességében mégiscsak tök jó, és enélkül egy kicsit üresebb, színtelenebb lenne az életed.

Persze hogy vannak gondok a gyerekneveléssel, miért pont ezzel ne lennének? Nem vagyok egy ömlengő típus, és ezért nem tudom szavakba goglalni, mit érzek, ha a gyerekeimről van szó. Csak azt tudom, hogy bár az életem messze nem volt sétagalopp, hálás vagyok a sorsnak, hogy ők vannak. Akkor is, ha már hetekig nem látom őket, mert élik a maguk életét, és én is élem a sajátomat, élvezem a saját elfoglaltságaimat nélkülük is, a tudat, hogy élnek, el nem múló kapocs van köztünk, boldoggá tesz.

6 hetig rosszul alszol ???hahaha

a mi gyerekeink min 4 evig rosszul aludtak vagyis inkabb mi aludtunk rosszul