Mit tegyek apámmal hogy belássa a dolgokat? (hosszú leírás)

Nos próbálom részekre tagolni a dolgokat, mert nagyon sok mindent fogok írni.

Magamról: 14 éves fiú vagyok. 4-5 éve már édesapám nevel az ő házába, meg nagymamám. Egészet 10-11 éves koromig egy másik házban éltünk anyummal és apummal. Semmi gyerekkori szép emlékem sincsen, apám állandóan dolgozott, anyám pedig nem nevelt, leszart. Mindenre magamtól jöttem rá, anyám, és az apám semmit nem tanítottak meg nekem, gondolok itt:

- minden napos tisztálkodás

- evés (késsel-villával)

- nemiszerv megmosása

. Apám megtanította volna, de őt kb csak este láttam, meg reggel. Ha anyámnak valami rosszat szóltam általában nagyon megvert. Nem 1-2 pofon, hanem a földön is rugdosott, volt olyan hogy villát dobott felém. Ilyenkor hiába sírtam nem hagyta abba, verés után sokszor csak feküdtem a földön, és gondolkoztam, hogy miért?!. Édesapám soha nem emelt rám kezet, azt hogy anyum megvert pedig nem mertem megmondani, ha meg meg is mondtam akkor letagadta anyám, vagy máshogy mondta el, mintha valami nagy bűnt követtem volna el. Anyám mindig hazudott mindenkinek. Néha szóvá tették, hogy törődni kéne a gyerekkel, erre anyám: "Hát de na hát már lassan 12 éves lesz, meg kell tanulnia önállóan gondolkozni" Mondta ezt akkor amikor 8-9 éves voltam. Mindig az életkoromhoz hozzáadott 3-4 éveket. Nyaralni se voltunk soha sehol.

Anyámról: Hazudós, idegbeteg ember, aki képes volt bárkinek neki menni, ezért engem is nagyon sokszor megvert. Tipikus nemtörődöm a gyerekkel anya volt, mindent rámhagyott, nem nevelt meg, ha valamit a nevelés hiánya miatt elrontottam, akkor meg kaptam. Amikor 11 éves voltam akkor elhagyott minket kiment külföldre, kezdetben járt-járt haza, aztán pedig a mai napig vár nem, évek óta nem láttam. És pénztelen ember volt mindig.

Apám: Idegbeteg, önimádó. Amikor itthon van állandóan ordít mindenért úgy, hogy minden szomszéd hallja. Mamámnak, azaz a saját annyjának elmondja minden nap, hogy kár volt megszületnie, mert ő egy tehetségtelen senki, egy halálmadár, bár csak a földalatt lenne már. Alapvető dolgokat nem akar, vagy csak nagyon nehezen ad meg, gondolok itt:

- Normális ruházat.

- Főtétel.

- Ruhák mosása.

Egész nyáron, sőt az előtt sem tudtam normálisan táplálkozni, mert nincs asszony aki főzne, mamám főzött azt tudtam enni, de ő már nem úgy ahogy kéne, meg ritkán. Most viszont apám beíratott menzára. Általában mindig mások ruhájában voltam, pedig egyáltalán nem vagyunk rászorulva, 8. osztályban női farmerom volt.

Apám mindenkinél okosabbnak hiszi magát, mert ő általános iskolától egészen főiskoláig soha nem tanult semmit, még is Humán értelmiség, aki minden témáról tud mindent, a történelemnek minden részéről mindenről az igazat tudja. 15 évesen zenekara volt, szóló gitáros volt. 17 évesen a kommunizmusban már két darab nyugati kocsia egy kisvárosban, ahol még kocsi alig volt. Arany ékszerei, amiti isztambulban vásárolt, és a kommunista rendszer nagy gyűlölője, aki azt nyíltan szidta, ezért B listás volt. Boxolt, és aki őt feldiegesítette, azt általában úgy megverte, hogy ne kelljen fel. Minden nagy ember tiszteli őt. Végtelenségig agresszív ember, aki a saját vérszerinti apját képes volt 16 évesen megverni azért, mert kommunista volt.

Én büszke is vagyok valamilyen szinten apámra, de amiket csinál, az már beteges. Ő azt gondolja, hogy nála okosabb ember nincsen, ő soha nem tévedhet, ő neki van mindig igaza. Más gyerekkel még ilyen korban is foglalkoznak a szülei, nekem felső tagozatban összesen 10 szülőin volt apám, ebből 7-et kb 8. osztályban szedett össze. Más gyereket elvisznek orvoshoz ha baja van még ilyen korban is, nekem a szemüvegemnek a keretét ami eltört nem képes megcsináltatni mert nincs ideje. Apumnak tényleg eléggé sok pénze van, főleg a mai világhoz képest nézve, + mamámnak is nagyon sok pénze van a bankba, de mamám az telejs terrorban él, fél bármit csinálni na meg nem is tud, apám pedig fukar a végtelenségig. Egy forint adóssága nincsen hatalmas kertes házunkon, aminek még emelete is van, csak nincsen megcsinálva, viszont már 50 éve nem volt belülről felújítva, így mondanom sem kell, hogy belül hogy néz ki, 40 éves wc stb. Nincs olyan nap, hogy az ne hangozzon el, hogy miért élek, miért születtem meg, és miért vagyok egy ilyen senki.

Apám azzal jön mindig, hogy neki iskolatáskája sem volt, még is jó tanuló volt.

Ő 15 évesen zenekart alakított, ő nagyon sikeres volt a zenlésében is, velem ellentétben, szóval el se kezdjem, mert semmihez nem értek.

Ő ingyen szerezte a márkásabbnál márkásabb pólókat, aztán amikor már lett pénze saját magának vásárolta meg a nyugati farmerokat, a bőr ruhákat, aranyakat stb.

Na de most kéremszépen. 14 éves vagyok, még csak diákmunkára sem járhatok. Honnan szerezzek én magamnak pénzt?! Honnan szerezzek arra pénzt, hogy én vásároljam magamnak a ruháimat?!

Más szülő jobb esetben megveszi a gyerekének a ruhát, vagy legálábbis pénzt ad rá.

Ja, és végtelen lenéző. Minden embert lenéz apám, mert ő szerinte minden ember hulladék, söpredék. Utálok vele együtt menni bárhova is, mert végig megjegyzéseket tesz mindenkire, és már nekem égő az ő viselkedése.

Más gyerekkel mennyivel jobb lenne, mindig azt mondja. Már nem azért, de én annyi lelki beteg gyereket ismerek, aki ezeknek a felén nem ment keresztül, még is vagdossa magát, depressziós, én meg pont az ellenkezője vagyok. Életvidám, nevetek, haverjaim vannak, és persze titkolózok. Aztán még én vagyok a szar. Hogy értessem meg vele, hogy a viselkedése undorító?!.