Elköltöznék, de az anyám nem engedi. Mi a megoldás?

Megőrülök itthon.

Az egész a nevelőapámmal kezdődött, aki sosem fogadott el. Nem szeret, érződik rajta. Ideggyenge, kiabál azonnal, semmi érzés nem szorul belé (kiskorában sosem szerették, vagy foglalkoztak vele). Anyát bejárónőnek tekinti, de Ő közben semmit nem csinál, télen anya vágja a fát, lapátolja hajnalban a havat, stbstb.

Nem tudja anya, hogy pontosan mennyit keres, mert nem hajlandó megmondani, 2000 Ft-ot üvöltözve ad oda anyának, közben magának a legdrágább üzletekben vásárol.

7 hónapja lett egy közös gyerekük és azóta a helyzet rosszabb... A folyamatos kiabálás mellé még a gyereksírás is bejött és semmit nem csinálhatok itthon a szobámon kívül, senki nem jöhet, mert "zavarja a picit".

Ráadásul augusztusban otthonba került a nevelőapám apja, így a beteg testvére hozzánk költözött (előtte az apjával lakott). Több, mint 35 éves, de kb. egy 10-12 éves gyerek értelmiszintjén van, nem is dolgozik, meg semmi. Egész nap itthon van, itt vannak a barátai is, hangoskodnak, beszólogatnak nekem.

Anyával sosem tudok beszélgetni, mert mindenre van ideje, csak rám nincs.

Ezért elköltöznék apához, de ezt nem akarja hagyni.

Mit csinálhatnék? Ez nekem így nagyon rossz.

Szinte sosem vagyok itthon, de ha mégis, akkor is zenét hallgatok, vagy a szobámban vagyok, de így is piszkálnak. Nem szeretek itt élni.

Viszont 18 csak jövő májusban leszek, amikor érettségizem.