Bántalmazott gyerekek esetében ez normális?

Durva körülmények közt nöttem fel. Apám kb nem ismert el a lányának, és úgy kezelt, hogy csak azért élhetek, mert ö megkegyelmez nekem. Nincs sem testi, sem szellemi fogyatékossàgom, jó képességü és szép kislány voltam. (Érettségin kitünö, kiskorom óta versenyekre jártam, tinikènt szépségversenyt nyertem)

Apukám már akkor bàntott testileg ès lelkileg, amikor csak beszélni tanultam. Korcsnak tartott, a gonosz megtestesülésének. (Késöbb kiderült, mentàlisan nem passzol nála minden)

A lényeg viszont, hogy hiába költöztem el, kezdtem dolgozni, és normális èletet èlni, néha gondjaim vannak.

Munkában nagyon rendesek velem, imádok dolgozni. Viszont örök lelkifurdalásom van, ha nem 110%-ot nyújtok, hanem csak 100at.

Ma egy vendéggel beszèĺgettem 20 percet munkaügyben, és olyan lelkifurdalásom volt, hogy teszem a semmit. De mindennel így vagyok.

Van egy klassz pàrom, jól élünk, mégis úgy érzem, nem érdemlem meg ezt mind.

21N