Kedves szülők! Ha a lányotok/fiatok csendes visszahúzódó természetű lenne, aggódnátok érte?

9:Teljesen egyetértek.

Attól függ,hogy így született-e,vagy változás által lett ilyen.De a csendes,visszahúzódó emberek általában nem sikeresek,nem talpraesettek.Szerintem az a legjobb,ha középtájon van az ember ez esetben.

Azért ez attól is függ, hogy mennyire csendes és visszahúzódó. Vannak-e barátai, mennyire tud kapcsolatot teremteni az emberekkel és mennyire akadályozza az életben. Én is látszólag csak csendes és visszahúzódó vagyok, sokáig nem is aggódott értem senki, de ez a visszahúzódás nálam nem volt egészséges. Volt olyan, hogy rettegtem krétát kérni menni a tanárhoz, mikor hetes voltam, de mivel muszály volt csak elmentem. Viszont egy nyaraláson inkább nem ettem fagyit, csak hogy ne kelljen kérni. Ovodádás, általános iskolás koromban nemvolt egy barátom se. De mivel jól tudtam leplezni problémáimat szorongásaimat sokáig nem kaptam segítséget. Amiért kiírtad ezt a kérdést gondolom van valami ami miatt mégis aggódsz, úgy érzed lehet hogy az a mértéké visszahúzódás már nem egészséges, amilyen ő. Ezért fontos hogy beszélgess vele a lelki életéről. Hogy milyen az iskolában, vannak-e barátai. Oldottan tud-e beszélgetni a barátaival, vannak-e erős szorongásai és mikor. Ebből kiderülhet, hogy van-e olyan szélsőséges szorongás benne ami már problémás. Én mikor kamasz voltam, volt hogy mondtam anyukámnak, hogy én már nem tudom megoldani egyedül a problémáimat. Meg amikor szerintük hisztiztem, és ezért veszekedtek velem, mondtam, hogy nem tehetek róla. De ők mondták, hogy de igen, és meg se várták hogy kimondjam, amit akartam, hogy ez is egy betegség. Szóval szerintem ha felmerül benned a gyanúja érdemes foglalkozni vele, és inkább derüljön ki, hogy nincs semmi baj, mint hogy szőnyeg alá legyen söpörve egy esetleges probléma.

13-as,100% hasznos válasz!