Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Jól gondolom, ha egy szülő...

Jól gondolom, ha egy szülő látványosan kivételezik az egyik gyerekével, akkor ha segítségre szorul is látványosan több segítséget várjon tőle?

Figyelt kérdés

Jó bonyolult lett a kérdés. És a kifejtése is hosszú lesz.


Mint sok családban, nálunk is az van, hogy drága jó anyánk úgy tesz, mintha egy gyereke lenne, és az a húgom. Nagyon látványosan különbséget tesz kettőnk közt.


15 év korkülönbség van köztünk, ő a második házasságából született. Nekem a legnagyobb vétkem, hogy az elsőből, és hasonlítok az apámra, akit utált (mellesleg kisgyerek korom óta nem láttam).


Nem voltam rumlis kamasz, nem lázadtam, jól tanultam, nem ittam, mai napig nem dohányzok, szorgalmasan dolgozunk, előre jussunk, rendezett családi életet élünk. Vagyis nem gondolom, hogy rászolgáltam volna bármivel erre az utálatra. Van két gyerekem, velük pont ugyanilyen hűvös a nagymama: ha létszükséglet, akkor vigyáz rájuk egy-két órát, de ezen kívül nem tartják a kapcsolatot. Tehát pl. akkor se jött babalátogatóba, mikor picik voltak, nem mennek át hozzá játszani, sütizni, nem jön ő se hozzájuk.


Húgom természetesen a jóisten maga, mindent megkap pici kora óta, akkor is, ha épp bukásra áll ebből-abból, zavaros pasi ügyei vannak, látványosan összebalhézik a barátnőivel (utcán ordítozás, neten egymás mocskolása), nem igen segít otthon. Elég "jó híre" van a faluban ezeknek köszönhetően. Meg elég fura, hogy azt állítják, még semmiből se bukott soha, de 21 éves korára nem végzett el egy szakközépiskolát, nincs még meg a szakmája, nem jár gyakorlatra se. Csak többször szakot váltott. (Ez nem tudom, hogy megy, és őszintén nem is érdekel.) Ettől függetlenül tökéletes, mindenben a legjobb, aki nem látja, hül.ye.


Vele se közeli a kapcsolatom.

Elbeszélgetünk, ha találkozunk, vagy átmegyek a gyerekekért, egyszer egy hónapban. Ennél gyakrabban biztos nem, de olyan, hogy átmenjek csak hozzá, vagy hogy ő felhívjon valamivel: elképzelhetetlen.

Nem is hiányolom: mindenféle sérelmet félretéve is nehéz vele barátkozni, annyira nincs egy színvonalon szellemileg, az a tipikus lusta, shopping mániás tini.


Most egyre többször észreveszem, hogy anyánk nem úgy viselkedik, mint korábban.

A vásárlási meg a gyűjtögetési mániája kezd egyre jobban elhatalmasodni rajta. Pl. két mélyhűtőt telepakol kajával, közben közétkeztetésből rendeli az ebédet, tele a hűtő. Egyszer-egyszer kidobál egy csomó lejárt kaját, és újra teletölti.

Ruhákkal ugyanez: havonta öt-hat új ruha magának meg a lányának is, ömlenek ki a szekrényből, de sosincs mit felvennie, pl. képes szülőire új ruhát venni.


Hivatalos levelet, számlát, banki értesítőt képtelen értelmezni, azt se tudja, mit kapott. Nekem kell átmenni megnézni.


Egyedül nem szívesen megy hosszabb távra. Húgom kíséri, utazgatnak, suli időben is, szünetben is.

Ettől függetlenül sosincs otthon, vagy vásárol, vagy orvoshoz megy. A közeli városba elmegy egyedül is.


Utóbbi is aggasztó: legalább heti két-három alkalommal, hol valami kezelésre, hol pszichológusra, vagy valami mondva csinált indokkal a háziorvoshoz.


Egyre inkább úgy érzem, jelentkeznek rajta az elbutulás tünetei.


Ennek kapcsán mondta egy ismerős, hogy lesz vele gondom, ha már gondozásra szorul.

Én meg néztem, hogy nekem?! Együtt él a húgommal, közös kasszán, közös háztartásban, és eddig mindent, de mindent megadott neki.

Nekem saját háztartásom van, két gyerek (lassan három), munkám: tényleg elvárható lenne, hogy én mászkáljak át hozzá, ha egyszer gondozásra és felügyeletre szorul?

Sokszor úgy érzem, nem is vagyok a család része.


Abban biztos vagyok, hogy a huszonéves húgomnak nem lesz ínyére, meg nem lesz hozzá kedve, meg is értem, hogy egy szellemileg leépült nő ápolása mellett nehéz bulizni, pasizni, kicsit kiélni magát.

De ez nekem nem indok arra, hogy átvegyem helyette a feladatot.


Másrészt, amilyen a mosdó, olyan a törölköző. Kaptam én már elég rosszat anyámtól az életben, nem hiszem, hogy megérdemelné, hogy én ápoljam. Kezdve azzal, hogy egy hónappal a 18. születésnapom után kiraktak otthonról.


Tegye ezt meg az, akinél megszolgálta.



2016. jan. 17. 16:13
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
26%
Termeszetesen jogod vam leszrni, de akkor tudd, hogy egy fel fokkal sem leszel kulonb nala, hisz ugyanugy viselkedsz, mint o.
2016. jan. 17. 16:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 anonim ***** válasza:
87%
Jól látod, hogy a húgodtól látványosan több segítséget kéne kapjon ha majd arra kerül a sor. De szerintem ő nem lesz rá képes, és tuti rád akarja majd tukmálni anyukátokat. Vagy beadja egy otthonba, ha sikerül neki. Sajnálom, hogy ennyire nem érdekli anyukádat a te családod, a saját unokái.
2016. jan. 17. 16:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/14 anonim ***** válasza:
21%

Ha olyan helyzetben ott tudod hagyni anyudat, tudva, hogy a hugod nem gondoskodik róla megfelelően, te sem vagy különb nála, csak akkor nem értem, mi jogod van sérelmeket fenntartani vele szemben.


Röviden: Amiben tudsz, segíts, ne mutass rossz példát a gyerekeidnek ezzel a sértődött önző hozzáállással, mert ezt tanulják el tőled, és ha te leszel idős, hiába voltál jó anya, bedugnak valami otthonba.

2016. jan. 17. 16:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 A kérdező kommentje:

Első: ment a zöld kéz. :)

De nem akarok sem különb lenni, sem szent, sem önfeláldozó jó gyerek. Erre nekem 30 év ráment az életemből. Elég volt.

Lehet, hogy gonosz dolog, de inkább legyek kiegyensúlyozott anya és feleség, nekem ez sokkal fontosabb.

És falun élés ide vagy oda, nagyon magasról le..., melyik szomszéd mit gondol.

2016. jan. 17. 16:29
 5/14 A kérdező kommentje:

Ezek szerint az nem gond, ha a nem dolgozó, napi 3-4 tanórára bejáró lánya nem foglalkozik vele, tőle ez nem várható el?

Már csak azért is logikus lenne, mert ők egy háztartásban élnek.


Nekem kéne munka után átmenni, takarítani, főzni, mosni, gondoskodni a begyújtásról, elrángatni fürdeni? És addig pl. ki lesz együtt az én gyerekeimmel? Most van két kicsi, nyáron érkezik a harmadik. Kisbaba mellett, kertes házban (állatok, veteményes, udvar) szerintem bőven le leszek foglalva.


Akkor jó példát mutatnék a gyerekeimnek, ha itthon hagyom őket, addig a nagyok valahogy ellátják a legkisebbet (pár év múlva már nem akkora kunszt), a háztartást, én meg munka után megyek anyámhoz ellátni ott is mindent, aztán hulla fáradtan hazaesek. Gondolom a házaséletem is így lesz tökéletes.


Nem gondolom, hogy ezzel példát mutatnék a gyerekeimnek.

De ha 18 évesen kivágom őket itthonról, mert már nem vagyok köteles eltartani, és ők bedugnak egy elfekvőbe, én speciel maximálisan megértem.

2016. jan. 17. 16:37
 6/14 anonim ***** válasza:
0%

A saját lelkiismereteddel kell elszámolni, nem a szomszédokkal. Nem a pasizásról van szó, hanem hogy egy ilyen fiatal szinte még gyereket büntetsz a saját önzésed miatt azért, mert meg mert születni. Mert mi másért? Tehet róla, hogy anyád jobban szereti, mint téged? Nem. És arról tehet, hogy te emiatt eleve negatívan állsz hozzá? Amiket hibáiként felsoroltál, nagyrészt anyud hibája, hogy így nevelte, nem az övé.

És majdan, 2-3 év múlva majd ő azért ne tudjon ugyanígy családot alapítani, mert neked nem tetszik a képe.


Tudom, milyen egy magatehetetlen öreget ápolni, és a szellemi magatehetetlenség talán még rosszabb, mintha ágyhoz lenne kötve. Nekem nagyim volt hasonló, és még anyum segítségével is nehéz volt ennyi idősen kb. egyedül meg lehetetlen lett volna.


Nem mondom, hogy költözz oda, de legalább néha segíts neki valamit.

2016. jan. 17. 16:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/14 anonim ***** válasza:
59%

Persze, hogy elvárható lenne.

De hiába várod el, ha nem csinálja:(

Egyikőtök sem kötelezhető a gondozására. Megteszed azt, amit adott esetben jónak / szükségesnek látsz majd. Kár ezen előre aggódnod.

2016. jan. 17. 16:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 anonim ***** válasza:
2%

Te vagy szándékosan, vagy csak úgy nem érted, mit mondok.


Nem arról van szó, hogy MINDENT csinálj te, de te még kevéstől is elzárkózol ezzel a szánalmas "dolgozomgyereketnevelek" kifogásmantrával. Igenis, ha tetszik, ha nem, a gyerekeid azt fogják látni, hogy az idős anyudat le kell xarni, hogy egy majdnem tini rohangáljon mindenhova, hogy saját élete ne legyen.


Nem a takarítás meg a főzés itt a lényeg, hanem a gyógyszeríratás, orvoshoz kísérgetés, (ezek suliidőben vannak ám, csillagom...), ki tudja, hogy a lány nem - e azért nem tud több órára bemenni, mert pl. anyádat kíséri a reumatológiára, csak te xarsz bele....


Falusi pletykák alapján hallomásból vett "tényeket" írsz húgodról már a kérdésben is, látszik, mennyire számíthat rád.

2016. jan. 17. 16:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/14 A kérdező kommentje:

A húgom iránt közömbös vagyok.

Anyám iránt már több utálatot érzek, mint szeretetet.

Bármi baja volt, rajtam töltötte ki, ütött, vert, ordított, hogy ugyanolyan vagyok, mint a kur.vapecér apám, mekkora ro.hadt szo.pós kur.va vagyok (tíz évesen), ha valamit nem találtam, akkor ha nagy fa.sz lenne, már megtaláltad volna, stb. Ehhez képest 18 éves koromig barátom se volt.

Kaptam orbitális verést a négyesért is, mert másnak meg ötös lett.

Nem véletlen, hogy a gyerekeim is csak akkor vannak ott, ha tényleg élet-halál kérdése, bár bevallásuk szerint őket nem bántja, "csak" rólam mond csúnyákat.


18 évesen kirakott, azt se érdekelte, este tízkor hova tudok menni, örült neki, hogy már nem kellett rólam gondoskodnia.


Ezeknek a fényében úgy gondolom, kimeríti az "érdemtelenség" fogalmát. Ha az elmúlt 20 évben felé se néztem volna, azt se vethetné senki a szememre.


Tehát NEM erre vagyok kíváncsi.


Egyszerűen milyen alapon várja el ő, az anyám, hogy ÉN ápoljam, míg a HÚGOMtól annyit se, hogy elmosogasson maga után.

Mint szülő sem értem, meg mint ember sem.


Van ebben logika?

Van egy gyerekem, akit utálok, de pl. a sza.ros ágyneműt cserélni jó lesz, meg egy, akinek mindent megadok, és ha beteg leszek, akkor nyugodtan tojjon a fejemre?


Nekem ez nem fér a fejembe. Mi alapján gondolja úgy, hogy én fogom ápolni, és nem a húgom?

2016. jan. 17. 17:01
 10/14 anonim ***** válasza:

A gondoskodás nem feltétlen azt jelenti, hogy 0-24 "szolgálatban kell lenned".

Működő dolog, hogy az időseket idősotthonokba, súlyosabb esetben kórházba fektetnek be, cserébe az illető nyugdíjáért. Persze szép hazánkban annyira alacsony általában a nyugdíj, hogy nem mindig elég a költségek fedezésére, ilyenkor szépen ki lehet pótolni.

Az exem anyukája is így volt, szellemileg ép, de teljesen mozgásképtelen. Havi 75 ezer forintért a kórházban nonstop szakszerű segítséget és ellátást kapott + társaságban is volt. Kétnaponta jártunk be hozzá, vittünk pluszban ételt, újságokat, könyveket, később tv-t, dvdket.

Nekünk megérte a havi 20 ezret (mert 55 ezer volt a nyugdíja), hogy biztonságban tudjuk.

Mert először hazavittük, hogy majd mi gondozzuk, de pár hét után már ő is sírt hogy nem jó és mi is.

Szóval nyugodj meg, nem kell neked csinálni mindent, megoldható máshogy is.

2016. jan. 17. 17:02
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!