Ebben az esetben mi a helyes? Ha az édesanya szerint a lánya rosszul főz?

Az anya örüljön, hogy a lánya főzőcskézik, főleg neki! Ha tudná, hogy ez milyen ritka, értékelné! Én ezt megmondanám neki: anya, inkább boldog lehetnél, hogy a lányod főz neked!

Értelemszerűen ha anya lennék, és tényleg rossz lenne, építő jellegű kritikát adnék, normális stílusban, esetleg közösen, hogy megmutassam. Ha csak az a bajom hogy maga az étel nem tetszik, azt nem mondanám, hanem megenném. Nem is értem, hogy lehet, hogy semmi nem ízlik neki.

Mond meg neki, hogy mindig írja ki, hogy mit is főzött,

hogy ne kelljen találgatnia a családnak.

:)

Ha nekem ezt mondaná anyukám, valószínű azt felelném, hogy semmi probléma, akkor csak magamra főzök ezentúl, ő meg oldja meg másképp az étkeztetését.

(Egy háztartásban élnek, gondolom.)

Simán meg lehet mondani, hogy ez nekem nem ízlik. Nekem a férjem aggódott mindig hogy ugyan mit szólok, ha közli, hogy ez az étel nem ízlik neki. Semmit. Nem készítem el többet, vagy csak magamnak csinálom meg, ha nekem ízlett.

Mondjuk az is kérdés, hogy mi a gond. A rosszul főz nekem inkább azt jelenti, hogy technikailag van gond: tulfozi, nyers marad, oda ég. Ebben is lehet segíteni.

Ez esetben talán mondja el vagy mutassa meg ő, hogy hogy csináld úgy, hogy ne kapjon oda/ne szívja be a szaftot. De az, hogy ne főzz, mert "nem jó", nem építő kritika, hanem kissé önbizalomromboló megjegyzés.

Inkább bátorítania kellene téged, nem pedig elvenni a kedved a főzéstől.

Én nem főztem, amíg együtt laktam a szüleimmel, mert anyám meg volt győződve róla, hogy úgysem csinálom jól, így aztán nem is volt kedvem hozzá.

A hús nem tudja beszívni a szaftot egy leves pedig nem tud odakapni.

Más baromság?