Szükségem van a vérszerinti apámra! Mit tegyek? Ezek után neki kell lépnie?

Szuleim születésem utan (2001) sokkal elváltak. 3-4 eves koromig rendszeresen nyaraltam apamnal es az elettarsanal. Egy idő utan ez megszűnt, nem mentem tobbet. Született egy testverem, apámtól. Amikor ez a kisgyerek masfel eves volt akkor veletlenul osszetalalkoztam a kisfiúval es az édesanyjával, illetve apámmal. Nem voltam hajlando odamenni apámhoz. Regen beszélgettünk telefonon. De nem sokat. Átlagos beszélgetések voltak. Pl. Szia mizu? Semmi veled? Ja oke. Akor beszélgessünk angolul. Na de könyörgöm! 6-7 éves voltam! Ekkor beszeltem vele utoljára. 2007 karácsonyán eloszor es utoljara kaptam tole egy ajándékcsomagot, melyet postán küldött el. (o az orszag masik felen el boldogan az új családjával). Nemsokára megszuletett a masodik testverem apam reszerol. Közbe nekem neveliapam lett, akit ugy szeretek mintha sajátom lenne. Tole kaptam ketto idősebb mostoha testvért. Ugy élek mintha ez lenne a rendes családom. Vérszerinti Apámat letagadtam. Mamám fülébe jutott ez es megpróbált 2015 nyaran meggyőzni arrol hogy rosszul cselekedtem. Felébredt bennem valami. Hiányzott az apám. Nem akartam elhinni hogy ez az. De igen... Hianyzik. Fajt a tudat hogy van masik családja es o csak akkor veszi eszre hogy van meg egy gyereke amikor levonják a számlájáról a gyerektartást. Állítólagos híreket hallva erdeklidik felolem. Akar engem. Nem tudom mi az igazsag. Sokat szenvedtem miatta. A tanulás szeptembertől elvonta errol a figyelmem, igy könyebb volt. Aztan jott a teli szünet, es nyaralás apai nagyszuleimnel. Nem került most szoba apám. Csak felhivta nagymamamat. Mindent Hallottam. Annyira fajt hogy rólam bem is kérdezett semmit. Elhataroztam hogy ezt a dolgot egyszer es mindenkorra megoldom. Mivel most vagyok nyolcadikos, igy felev előtt nem akartam meg jobban felzaklatni magam, hogy ne rontsam le a jegyeimet. 2016.01.16-an irtam apámnak Facebookon. Bejelöltem. Annyit irtam szia :) hogy vagy? :) nem válaszolt.... Vissza se igazolt.... Nagyon ki voltam borulva. Nem volt olyan nap hogy ne sírtam volna. Irtam neki január 28-an is. Jo lenne ha ram írnál... Nem irt semit megint... Meg se nézte, vissza se igazolt. Ra egy hétre irtam hogy szeretnélek megismerni. Erre sem válaszolt. Közben kiderult hogy azert nem mert nem az a nevem amikent fent vagyok Facebookon (1 betűvel különbözött). Megvaltoztattam a nevem. Egy hónapja mar ennek. Azota sem irt... Most nem tudom mit csináljak.... Mar addig fajult a helyzet hogy az iskolában is elsírom magam. Pl ma is. József Attila Tiszta szívvel c. Verset kellett (volna) felmondani ami ugy kezdodik hogy nincsen apám.... Elsírtam magam. Ugy érzem ez nem lehet igy tovabb... Remegek folyamatosan, nem tudok enni, allandoan vorcsbe áll a gyomrom, hányingerem van az idegességtől. Miert nem foglalkozik velem? Mit tegyek most? Varjak meg ra vagy felejtsem el? Kell ennél tobbet tennem? Most tudjatok az egesz tortenetemet... Kerlek irjatok rola véleményt. Mit rontottam el? Miert nem tud elfogadni?