Egészséges dolog, hogy még itthon él?

Ha nektek mint családnak ez így jó, akkor kinek mi köze hozzá?

Én is itthon élek 30 évesen, pedig megtehetném, hogy különmenjek. De miért is? Fizetni még egy lakást, mikor itt egy egész emeletem van csak magamnak... Családi szinten is a legidiótább gazdasági döntés lenne szerintem, amit hozni lehet.

És mi szeretjük egymást, jó család vagyunk, örülünk, hogy napi kapcsolat van. Nyilván, ha saját családom lenne, elköltöznék, de egyelőre nincs, így pedig minek csak azért, mert egyesek szerint ez "nem jó így"???

30/N

Nekem az a véleményem, hogy nem igazán egészséges dolog ennyi idősen szülőkkel együtt élni. Muszáj saját lábra állni, akár saját lakás, akár albérlet, de igenis önállóan kell ilyenkor már boldogulni. Attól még látogathatja napi szinten a szüleit. Sajnos nekem a testvérem már 38 éves lesz, és még mindig a szüleimmel lakik. Neki is van jó melója, állandóan eljárkál bulizni, csomó barátja van, mégis a háta mögött mindenki sajnálja meg le is nézi. Nyilván nem mondják a szemébe, de mégis nagyon gáz ennyi idősen szülőkkel élni.

Persze mindig jönnek a szélsőséges esetekkel, de azért a nagy átlag ha összekapja magát, nagyon is tudna önállóan élni, csak a kényelem előrébb való.

azt a részét megértem, hogy nem akarna addig elköltözni,amíg nincsen kapcsolata.

de azért gondolhatna rátok is. nem mondom,hogy biztosan teher nektek, nem is szép dolog ilyet mondani, de csak te is meg a férjed is lennétek már kettesben kicsit. ez az élet rendje,hogy a fiókák kirepülnek a fészekből.. ő már egy jó tíz évvel tovább élvezte az otthon melegét, mint sok kortársa. szerintem ez elég sok.

én a helyedben szorgalmaznám neki,hogy ott van a lakás, az övé, költözzön át oda. tényleg ez az élet rendje. szerintem ismerkedni is könnyebben tudna,hogyha a maga ura lenne már. legalábbis felnőtt férfi szemmel nem túl vonzó,hogy egy ennyi idős nő még a szüleivel él,holott lenne hol laknia önállóan is.

szerintem nem akar magányosan hazamenni és a 4 fal között egyedül lenni...

de állhat mögötte valami betegség is...

23F

Pont az fogja motiválni, hogy ismerkedjen, találjon magának társat, barátokat, ha az üres lakásba megy haza.

Viszont ha hazamegy a családjához, van kihez szólni, megvan a kényelem, akkor hidd el, hogy nem is lesz benne annyi motiváció, hogy tovább lépjen.

Nem ugyanaz a helyzet ha egy ketszobas lakasban el veletek, mintha egy ketszintes hazban... Ha kenyelmesen elvagytok ti is, o is, akkor minek dobnatok ki a masik lakas berleti dijat havonta az ablakon?

Ha nektek nincs terhetekre, neki meg jo igy, masnak nem sok koze van hozza...

Sajnos sokan képtelenek az anyagiasságon felülemelkedni és azt nézni, hogy hosszú távon mi a kifizetődőbb.

Lehet, hogy jól jön a másik lakás havi albérleti pénze, DE: mi a fontosabb? Ennek a lánynak a jövője, a boldogsága, vagy a pénz?

Mert igenis bele lehet kényelmesedni egy ilyen helyzetbe, ami kihat a későbbi kapcsolatára is. De ha 32 évesen önállóan él a saját kis megörökölt lakásában, minden téren sikeresebb lesz, ez 100%

Én ennyi idősen ezt már erős túlzásnak tartom.Igenis legyen saját élettere, ha egyedül, akkor egyedül.Feltételezem te mosol, főzöl, vasalsz rá.Mikor akar önállósodni?

Szerintem okvetlenül beszéljétek ezt meg, mert így 10 év múlva is ezt a kérdést fogod feltenni.Biztos nektek is jó lenne már kettesben a férjeddel, úgy mint anno.

Furcsa, én is ennyi idős vagyok, de mondjuk nekem már van egy 6 éves lányom, szóval gondolom ezért is furcsállom.

Unokatesóm 26 éves lesz, (lány) de képtelen elszakadni keresztanyám szoknyája mellől.Kapcsolata összvissz egy volt, vagy van, nem tudom, nem tartjuk a kapcsolatot.

Nekem anno alig 18 évesen a saját lábamra kellett, hogy álljak, szinte null iskolai végzettséggel.De muszáj volt munkát találnom ha nem akartam éhen halni.Emellett albérlet is kellett, híd alatt nem húzhattam meg magam.