Túl lehet ezen lépni? Lehetek még egészséges ember?
Sziasztok!
Előre is elnézést, ha hosszú lesz.
Fiatal felnőtt nő vagyok, és csak nemrég döbbentem rá arra, hogy a lelki problémáim a gyermekkoromból erednek. Nevetséges igazából, hogy eddig nem ébredtem rá arra, hogy mennyire bántalmazott lelkileg az anyám és hogy milyen mély nyomokat hagyott bennem.
Nagyon szigorúan fogott mindig is, valamint rajtam vezette le a dühét minden miatt. Apróságok miatt is kikaptam, pl. életem legnagyobb verését (velem záratta be az ablakot, hogy a szomszédok ne hallják, ahogy zokogok és könyörgök, hogy ne csinálja) azért kaptam, mert szerinte 8 évesen én tönkretettem egy kazettáját (amiről később kiderült, hogy tökéletesen működik, csak ő nyomkodott el valamit a magnón). Amikor szóba hoztam évekkel később, csak annyit mondott rá, hogy csináltam már elég stiklit, nem ártott meg az a verés. Fura, hogy felnőtt emberként is ilyen fájdalom van bennem emiatt, de sajnos az ilyen emlékeim megmérgezik az életem.
A fizikai bántalmazás még nem is volt annyira nagyon durva, volt pár ilyen túlkapása, de lelkileg még jobban terrorizált. Gyerekkorom óta hallgatom, hogy lusta vagyok, sunyi vagyok (ez akkor indult, amikor kaptam egy 1-est elsős koromban és egy hétig nem árultam el, mert tudtam, hogy verés lesz belőle), rosszindulatú vagyok. A fő probléma, hogy el is hiszem magamról, mára odáig jutottam, hogy nehezen teremtek kapcsolatot, amit sikerül, az is felszínes, mert habár küzdök ellene, folyamatosan olyan érzés van bennem, hogy ha valaki előtt megnyílok, az megtudja, hogy milyen szörnyű vagyok és többé szóba sem áll velem.
A mai napig hatalmas befolyással van az életemre. Olyan fősulit csináltam, amit ő szeretett volna, persze még inkább eltűnt az önbizalmam, mert bukdácsoltam folyamatosan, vért izzadtam, hogy befejezzem. Az első év után abba akartam hagyni, hogy mást kezdjek el, de kijelentette, hogy akkor többé nem tehetem be hozzájuk a lábam. A befolyása mértékét mutatja, hogy akkor már külön éltem és eltartottam magam, mégsem voltam képes lépni.
A legrosszabb az egészben, hogy mindezek ellenére szeretem őt, mert habár csak abban támogatott mindig, amit ő jónak látott, azért tudom, hogy szeret engem, mert volt és van sok jó pillanatunk is.
Ami még nagy probléma, hogy úgy érzem, én is ilyen leszek, mert már megjelentek az előjelei. A párom úgy le tudom hurrogni, hogy elképesztő, utána pedig őrült bűntudatom támad. Van egy kutyusunk, aki a múltkor nagyon kiakasztott, és olyanokat mondtam a páromnak, hogy "ez a legostobább dög a világon", "kár volt megmenteni", "megérdemelte volna, hogy ott hagyjuk", stb, ami őszintén megrémiszt, mert most is elsírom magam, ha eszembe jut, hogy miket mondtam. Emellett ez nagyon baljós előjel a jövőbeli gyerekemmel szemben, emiatt lassan a gyerekvállalás gondolatát is elvetem, mert nem akarok majd ilyen anya lenni.
Borzalmasan nehéz, most is össze vagyok zavarodva, és félek, hogy mindent szétbarmolok magam körül. Úgy érzem, hogy nagy előrelépés, hogy sikerült tudatosítani magamban, hogy igen, engem bántalmaztak olyan dolgokért, amiket NEM érdemeltem meg, de itt még egy problémába ütközöm: ha megpróbálom magam úgy elképzelni, aki belül nem szemét, rosszindulatú, sunyi dög, akkor egyszerűen nem találom saját magam. Az identitásommá vált, amit az anyám éveken keresztül belém sulykolt, és nem tudom, hogy akkor ki is vagyok én.
Dühös is vagyok az anyámra, de sajnálom is, mert a nagyanyám ugyanez a kategória, az anyám is ezen ment át, csak ő nem ismerte fel, hogy ez így nincs rendjén.
Önfejlesztéssel ezen túlléphetek? Lehetek még egészséges lelkületű ember? Tudom, hogy hosszú volt, ha végigolvastad, nagyon köszönöm.
válasza:
válasza:Kedves Kérdező!
Nagyon sajnálom,hogy így kellett felnőnöd. Ugyanakkor gratulálok is,mert megtetted az első komoly lépést a változás és a gyógyulás felé! Elmondom,mire gondolok: a legtöbb ember képtelen önmagát ilyen objektív,elemző módon szemlélni,és soha nem jött volna rá a problémára,arról nem is beszélve,hogy a legtöbben nem vállalják a felelősséget a saját sorsukért,hanem inkább hárítanak. Te viszont belenéztél abba a bizonyos lelki tükörbe,és megláttad a saját problémáid eredőjét. Ez nagyon jó! Szintén örülök annak,hogy amennyire az írásodból látom,megérted,hogy az édesanyád miért ilyen: neki is rossz mintája volt,azt adta tovább neked. Te viszont dönthetsz másként,és élhetsz másként. Ez kemény küzdelem lesz,nem egyik pillanatról a másikra fog menni,hanem folyamatos küzdelmet kíván majd a saját rossz beidegződéseiddel. De nem lehetetlen! Igenis lehetsz egészséges lelkületű ember,sőt,az átlagnál is sokkal fejlettebb és tudatosabb,épp azért,mert tudatos munkával emelkedsz felül a problémádon.
Én a magam részéről nem tehetem meg,hogy meg ne említsem: én hívő ember vagyok,és nekem Isten segített,illetve segít megharcolni a saját lelki harcaimat,ellenállni az én kísértéseimnek,és fejlődni minden nap. Épp ezért úgy gondolom,hogy valódi lelki megtisztulást akkor nyer az ember,ha Istenre rátalál,Vele rendezi a viszonyát - és ez az, ami majd visszahat a többi emberi kapcsolatára. Jézus által tapasztalhatja meg az ember azt a korlátlan elfogadást és szeretetet,ami által képes valaki saját magának is megbocsátani éppúgy,mint az ellene vétkezőknek.
Ezt le kellett írjam,de persze azt is megértem,ha valakinek esetleg ellenérzése van emiatt.
Mindenesetre nagyon fontos lenne leülnöd az édesanyáddal,és megbeszélni vele ezt a dolgot. Nem rátámadva,nem a fejére olvasva a bűneit,hanem egyszerűen elmondva,mi az,amit észrevettél,mi az,ami neked fájt,de ugyanakkor kiemelve,hogy te rendezni akarod a viszonyotokat. Egyáltalán nem biztos,hogy ő ezt meg fogja érteni,de legalább te megtisztulsz,és kibeszéled magadból a gondot.
Ugyanúgy fontos lenne a pároddal is megbeszélned ezt. Ha szeret téged,és kitart melletted,rengeteg erőt adhat,hogy megérti a te lelki küzdelmeidet,és azt,hogy adott esetben miért viselkedsz úgy,ahogy. Ez is már óriási előrelépés lehetne.
Ne feledd: felnőtt emberként most már te felelsz a saját sorsodért,és a boldogságodért. Óriási kísértés a saját hibáidért,kudarcaidért édesanyádat okolni,ezt teljesen megértem. Ez a könnyű út,és persze az önsajnálat. Fontos,hogy megértsd: ha őt okolod,azzal megtagadod a változás lehetőségét is magadtól. Ha viszont felismered,hogy felnőttként te dönthetsz másként,akkor megnyitod. Igyekezz mindenfajta önsajnálatot levetkőzni,mert az önsajnálat egyben önsorsrontás is. Ehelyett arra koncentrálj minden nap,milyen ember szeretnél lenni,és majd milyen anya szeretnél lenni. Ha eszedbe jut a saját édesanyád és mindaz a rossz,amit ellened elkövetett,az természetes,de ne időzz el sokat ezen,ne hozd fel újra és újra magadban ezeket a gondolatokat - mert ha ezekre figyelsz,akkor erőt kapnak fölötted. Ha eszedbe jut édesanyád,inkább arra figyelj,mi az,ami a kapcsolatotokban jó volt,és mi az,amiért hálás lehetsz neki.
Az identitásválságról: hidd el,nagyon sok fiatal felnőtt van úgy vele,hogy a szülők befolyása alól kikerülve nem találja önmagát,és jobb híján a beleivódott programot futtatja tovább. A felnőttség épp azzal jár,hogy megtaláld a saját identitásod,és ez csakis küzdelem árán megy! Félsz attól,hogy nem tudod,ki vagy te,de ez természetes félelem,mások is átmennek rajta ebben a korban,pláne,ha gondolkodnak is,nem csak élnek bele a világba. De ennek az identitásválságnak épp az az előnye,hogy elvetheted,lezárhatod a régit,és újat kezdhetsz,felépítheted az új,felnőtt önmagad - a lehetőségeiden belül olyanra,amilyenre te szeretnéd. Igazi változás nincs krízis nélkül.
Fel a fejjel,hidd el,hogy értékes vagy,már csak azért is,mert nagyon kevés embernek van képessége és lelki ereje szembe nézni a saját múltjával,lelki gondjaival. A legtöbben egy életen át menekülnek,és soha nem boldogok igazán. Te viszont felismerted,mi nem jó,és ezzel esélyt kaptál arra,hogy változz.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!