Mintha két külön világban élnénk a szüleimmel! Elfogadják-e majd valaha, hogy én nem leszek olyan, mint ők?
Sziasztok!:)
13 (ősz elején 14) éves lány vagyok, nemsokára középsuliválasztás, és ugye el kell döntenem lassan azt is, hogy milyen irányba szeretnék továbbhaladni, mi szeretnék majd lenni. Én már elég régóta pszichológus akarok lenni felnőtt koromban, de anyámék azt mondják, nem bírnék annyit tanulni, inkább legyek cukrász, grafikus, vagy valami egyszerűbb, de ezek a dolgok engem egyáltalán nem vonzanak, sőt még gondolni is rossz arra, hogy majd ilyen dolgokat csináljak. Habár most nem túl jó az átlagom (felvételitantárgyakból azt hiszem, 3,8), de már így is rengeteget javítottam a félévihez képest és jövőre fel fogom vinni ezt minimum 4,5-re! (Még akkor is, ha ez napi több óra iskolán kívűli tanulással jár.)
Tehát egyáltalán nem hisznek abban, hogy én valaha is elérek valamit egy szakközépen kívűl (persze ezt ők is csak nyolc általánossal meg olyan OKJ-s képesítéssel, amivel évek óta nem kapnak normális állást...).
Ápolatlanok is, eléggé. Télen csak kétnaponta (!) fürdenek, SEMMI szőrtelenítés (kivétel persze, hogy apám borotválkozik), anyám nem sminkel soha, sőt kozmetikushoz sem jár, ped kisebb korunkban én, anyukám és a testvérem (lány) ugyanazt fésűt használtuk (habár ez nem tudom, másoknál hogy van, mindenesetre én már el sem tudnám képzelni, hogy osztozzak a fésűmön), anyám SOSEM hord melltartót (persze átlátszó ruhákat sem), évekig egy szobában élt az egész család (4 ember, később már 5, de ha vendégünk volt, akkor 6-7, habár elég nagy szoba), SOSEM voltunk még nyaralni (kirándulni igen), turkálóból öltözködnek (én nem, mert ha már nincs mit felvennem és minden ruhám megvarrhatatlanná szakadt, akkor kapok néhány ezer forintot, hogy vegyek magamnak ami kell, így inkább a kínaiba megyek). Ha mondjuk annyira szegények lennénk, még meg is érteném a helyzetet, de nem. Anyám cigizik (nem kicsit), apámnak meg olyan hobbija van, ami évente minimum 100e-t elvisz. Bezzeg itthon épphogy van kaja (reggel-délben-este ugyanazt enni, változatos étkezés...), zsebpénzt is alig kapok (emiatt amúgy nem is háborogtam sosem, de azért elég rosszul esik, hogy egy könyvre is hónapokig kell gyűjtenem), etc., etc.
Én ezzel az egésszel nem értek egyet. Csak lézeng mindenki egymás mellett, ha kérdezek a szüleimtől valamit, meg sem hallják, ha mondok, azt sem...
Nem a saját gyerekének kellene legfontosabbnak lennie egy szülőnek? Ha nekem egyszer lesz gyerekem, semmiképp sem akarok majd olyan anyuka lenni, mint az enyém. Mindig ezt mondják és tudom, hogy 30 év múlva még annak is örülnék majd, hogy csak lássam azt a "hagyjál már egy kicsit nyugton" arckifejezését, ami most zavar, de azért jobban örülnék, ha meg tudnék vele beszélni dolgokat
Jajj, véletlen elküldtem:D
A kozmetikusos rész után az egy "pedig" lett volna, de vegyétek úgy, hogy nincs ott.
A végére pedig annyit, hogy
*mert így semmiről sem fog tudni velem kapcsolatban, aztán meg egyszer csodálkozni fog majd 5-6 év múlva, ha be fogok mutatni neki valakit (pl. barátomat), hogy "szia anya, ő itt x. y. és össze szeretnék vele költözni"...
Nezd, nagyon fiatal vagy meg. Szep hogy gondolkodni akarsz elore de a pszichologia szak nem konnyu. Rettenetesen nehez bekerulni es utana hosszu hosszu evek munkajaba kerul amig ki tudod alakitani a sajat praxisod es az lesz amit a filmekben latsz. Es sok penzbe is kerulnek a tovabbkepzesek es az ilyen-olyan szakosodasok. En azt javaslom hogy ne rohanj elore. Felvetelizz egy gimnaziumba ahol lesz 4 eved kitalalni hogy mit szeretnel csinalni.
Nem tul szep ahogy a szuleidrol nyilatkozol. Valoszinuleg anyukad azert hanyagolja a kozmetikust mert az a penz jobban kell kajara vagy szamlakra. Azert mert szerinted a 150 ezer forint roppant sok penz (most csak mondtam ugy valamit).. persze ennyi idosen nekem is az volt. De amikor fent kell belole tartani egy alberletet enni is kell es meg szorakozni is szeretnek, akkor kb volt nincs az a penz.
Próbáltam a lehető legszebben leírni a helyzetet...
Tudom, hogy nem könnyű szak, de ha nem ezt akarnám, akkor már ott feladtam volna, amikor megtudtam, hogy nagyon kevés esélyem lenne oda. De amint diákmunkát vállalhatok majd, a nyaram nem a szórakozásból fog majd állni, mint a többi korombelinek, hanem abból, hogy ne kelljen teljesen a szüleimen "élősködnöm".
Mivel nem albérletben lakunk (kertes ház, de mivel engedélyünk sincs a házra, így mégkevesebb megy el erre), nem járunk el sehová szórakozni, sőt biciklivel megy anyám mindenhová (apámnak van kocsija, de azzal csak munkába és boltba jár, tehát ugye az néhány liter gázolaj, mert nem városnyi utakat kell megtennie nap mint nap -munkaidőben céges autóval mászkál-), takarékos izzók vannak szinte minden szobában (tudom, hogy ez nem olyan sokat számít, de azért ez is valami), és nem hiszem, hogy olyan drága lenne az a hetente 3 kg kenyér, 4 liter tej meg az a kevés párizsi (tényleg ilyen alap dolgokon élünk, esetleg hús, meg ilyesmik, zöldség-gyümölcs meg amit a kertben találunk), szóval nem értem, hová megy el az a több százezer forint havonta...:)))
(20)F
Nagyon hosszú témát írtál, így a válasz is hosszú lesz.
Először magamról. Én is hasonló családból származom. Kicsit jobban élünk, de 6 an vagyunk testvérek. Úgyhogy hasonló korlátok között voltam pénzügyileg, és amúgy is. Belőlem sem nézték ki hogy mérnök lehetek. Jelenleg 4.6 os átlaggal az évfolyam legjobb tanulója vagyok.
Elfogják fogadni, hogy te többet szeretnél elérni, ha betudod bizonyítani, hogy meg is tudod csinálni, és boldogulsz. (hogy hogyan bizonyítsd be? Jól látod csak meg kell mutatnod, hogy te többre vagy képes. és ahogy kiadtad magadból el is hiszem, hogy több van benned. Főleg hogy "véletlenül" küldted el ez is bizonyítja hogy régóta lappang benned ez a gondolat.) Szerintem azért féltenek, mert abban az útban amit te kiszemeltél magadnak, nincs tapasztalatuk, és nem tudnak nagyon segíteni neked (pedig de). Arra vigyázz, hogyha teljesítesz valamit akkor azt lehet, hogy az elején meglepőnek és különlegesnek tarják majd, de később lehet, hogy elfogják várni tőled ami az elején buzdít, de a végén tele lesz a hócipőd vele, hogy dicséret helyett követelőznek (tapasztalatból írok és magamból kiindulva mindent.) viszont ez ezzel jár.
A pszichológus szakma azért vonzhat téged, mert nem érted a körülötted élő emberek és őket szeretnéd mélyebben megismerni. De ehhez nem kell elvégezned az egész szakot és abban elhelyezkedned (habár szép és érdekes szakma). Magadtól önszorgalomból is utána nézhetsz rengeteg dolognak. Javaslatom, hogy azért, legyél nyitott az új dolgokra, hátha megtetszik valami. (nekem 8.-ban jött ez az építészmérnök ötlet amikor a továbbtanulási papírt töltögettem).
Szép gondolat hogy a sarkadra szeretnél állni, és nem akarsz a szüleiden élősködni. De ők azért vannak hogy élősködj rajtuk. Én ugyan ezt csináltam, és szép lassan eltávolodtam tőlük. Amit most már bánok. NE FÉLJ segítséget kérni tőlük, bármi, és bármekkora legyen a gondod. Mégiscsak a szüleid. Ha odaülsz, hogy: "édesanyám ez nekem fontos". akkor biztos észhez kapnak és megtesznek minden tőlük telhetőt a problémához mérten.
Igényesség pedig nem azt jelenti, hogy drága új cuccokba rohangálunk, de cserébe otthon nincs villany. Mellesleg a kedvenc farmerom turkálóban találtam. Lehet ott is fullos cuccokat találni néha. Persze a fehérneműt azért ne ott. Fiú létemre sokáig én voltam a leg"igényesebb" a családban kaptam is az oltásokat. De aztán rájöttek, hogy nem is olyan rossz tisztábbnak lenni. Ha valóban otthon ülősebb család vagytok, nem rohangáltok és izzadtok meg, akkor télen a 2 naponta fürdés elég (persze ha azt is az előtted fürdő tesód vizében kell megtenni attól én is idegbajt szoktam kapni ... főleg hogy utoljára fürödtem mindig.) 7. és 8. osztály közti nyáron kezdtem el dolgozgatni és azóta magamnak veszem a cuccaimat saját pénzemből úgyhogy,
Okos dolog hogy elmész gyűjtögetni a nyáron és ezt a jó szokásodat tartsd meg az év többi részére is. (ne mond meg anyudéknak pontosan mennyit keresel! tőlem képesek voltak néha "kölcsön" kérni) De közben ne felejts el szórakozni és társaságba járni. inkább legyél BARÁTOKKAL körülvéve szegényen, mint gazdagon egyedül. (ahogy leszűrtem nem cigizel ne is kezd el bármekkora legyen a csábítás ... gondolom látod és tudod miért.)
Végszónak pedig jelenleg reggel fél 2 van ne haragudj ha feleslegeset, vagy hülyeséget, vagy nyelvtanilag helytelen dolgokat írtam. Magamra ismertem benned és mindenképpen szerettem volna valamit megosztani, hogy nekem hogyan alakultak a dolgok eddig. Remélem valamit tudtam segíteni.
Az a bj kislány, te még nagyon gyerek vagy és ennek megfelelően eléggé el is vagy tájolva. NEM kell 13-14 évesen tudni, hogy te mi akarsz lenni, an meg amíg elutsz az érettségiig, az változhat vagy 20x, ez az egyik. A másik, hogy a 3,8-as átlag gyenge, ha egy sima általános iskolában nem bírsz teljesíteni, csak középszerűen, egy olyan komoly szakon, mint a pszichológia, csak szívni fogsz. A harmadik meg, ha gyenge tanuló vagy, nem számítanak nyilván arra se, hogy államilag támogatott szakra bekerülj, így vagy vehetsz fel pár millió hitelt a képzés fizetésére vagy mész dolgozni és megekresed magadnak rá a pénzt, mert ha csórók vagytok, nem fogják bírni a szüleid anyagilag.
13 évesen láthatóan iszonyat könnyen kritizálod a szüleid, előtte inkább tegyél le valamit az asztalra. Elárulom, hogy még ha kitűnőre is nyomnád fel magad általánosban, a jó gimnáziui eredményekhez még az is édeskevés. Gondolkozz el kicsit inkább magadon.
"és nem hiszem, hogy olyan drága lenne az a hetente 3 kg kenyér, 4 liter tej meg az a kevés párizsi (tényleg ilyen alap dolgokon élünk, esetleg hús, meg ilyesmik, zöldség-gyümölcs meg amit a kertben találunk)"
Akkor adok egy tanácsot. Végy magadhoz 1000 forintot. Na jó, inkább legyen 1500. Menj el a boltba és nézz körül. És vegyél olyan dolgokat, amik egyrészt táplálóak, másrészt jó minőségűek és elegendő 4 (vagy nem tudom hány) embernek.
Elmondom. Nem fog menni. És azért gondolom igényeid neked is vannak. Egy kis csoki, egy kis üccsi azért mindig legyen otthon.
Én is pszichológus szeretnék lenni alsós korom óta. Jövőre leszek végzős a gimiben, az átlagom 4,6, és tudod, mi a helyzet? Félek, hogy nem fognak felvenni, mert 4,6 oda kevés, rengeteg kitűnő tanuló is jelentkezik, még több olyan, akinek jobb az átlaga az enyémnél akár egy kicsivel is. Nem mondom, hogy teljesíthetetlen, de nagyon nehéz és drága dolog, rengeteg időt és munkát kell belefektetni abba, hogy valamit nyerjen is az ember a dolgon a sok kifizetett pénz után. Megpróbálhatod, de legyen egy B terved.
A családod igazából ezzel kapcsolatban nem gonosz, csak reális. Az enyém is ilyen. Tudom, hogy anyukám szeretné, hogy elérjem, amit akarok, de ő is tisztában van azzal, hogy ez mennyi munka, és ezért inkább őszinte velem mint kedves. Ezért persze "csakazértis" módon hajtok, hogy bebizonyítsam, meg tudom csinálni, remélem sikerülni is fog. :'D
Ne haragudj ennyire a családodra. Nem rosszat akarnak neked, csak tudják, hogy ez mivel jár.
Az meg, hogy igénytelenek... Az ő dolguk. Nem kell szeretni, de mégiscsak ők tartanak el, lehetene ennél sokkal rosszabb is a helyzeted. Egy felnőtt embert nem nagyon tudsz megváltoztatni amúgy sem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!