11 éves gyereket elküldenétek a boltba, ami 250 méterre van?

6-7 éves lehettem, amikor először egyedül boltba mentem. Pontosan kiszámolt pénz, lista, és rettentő büszke voltam rá, hogy én egyedül vásárolok.

Nyugodtan elengedheted.

El bizony! Még messzebbre is.

Elég baj, hogyha neked ez nem természetes.

11 évesen az ötödik osztályt fejeztem be. Akkor már évek óta teljesen egyedül jártam iskolába (kb. 1-1,5 km-re, forgalmas úton átmenve), egyedül mentem a belvárosba különórákra, este (még télen, sötétben is!) egyedül haza. Ha kellett buszoztam, ha kellett gyalogoltam.

És akkor mobiltelefon sem volt, hogyha kések, akkor rámcsörögnek az ősök, hogy nincs-e bajom.

Nem emlékszem már, mikor mentem egyedül iskolába (ami a jobbik iskola volt, nem a közelebbi, mindez egy viszonylag forgalmas városkában), de 11 évesen már tuti régesrég. 13 éves koromtól pedig a közeli megyeszékhelyre jártam be s akkor már meg tudtam főzni egy ebédet. 11 évesen sem voltam elveszett kisgyermek.

Egyes helyeken (vagy Európában is, csak régebben) ekkora gyerekek már rég dolgoznak és esetleg még háztartást is vezetnek, ami persze nem jó, de talán rámutat arra, hogy egy 11 éves már nem csecsemő.

A 12-13 éves fiúk/lányok itt olyasmiket kérdeznek, hogy miért nem engedik a szülők, hogy a barátjukkal/barátnőjükkel együtt aludjanak???

És te a 11-évesedet 250 méterre a boltba félsz elengedni?

Nem félteni kell, és ezért nem engedni sehova, hanem megtanítani arra, hogyan, mikor és mit tegyen, és utána már minden oké!!!