11 éves gyereket elküldenétek a boltba, ami 250 méterre van?

Kilenc évesen kíséret nélkül utaztam nagyanyámhoz, vonattal, és vittem a másfél évvel fiatalabb öcsémet.

11 évesen mostam, főztem, vasaltam...

Szerencsétlen gyerek, akit 11 éves korában se engednek el 250 méterre azaz 10 háznyira... meg szerencsétlen majdani párja, aki egy így nevelt gyereket kifog...

Emlékszem, általános iskola 3-os voltam - szóval 9 - amikor valami kerületi vetélkedőre kellett mennem - télen, korán sötétedett - és szerencsére nem értek rá a szüleim... úgyhogy egy fél kerületnyit utaztam odébb gyalog és villamossal, oda és vissza, utóbbit már sötétben. Mint utólag megtudtam - ugye ez még nem a mobiltelefon nevű elektromos póráz-érában volt - az őseim végig paráztak, de AZÉRT, mert elfelejtették mondni, hogy előtte pár héttel megváltozott a villamos menetrendje, és elfelejtettek szólni, hogy ahol felszállok, az lett már az új végállomás.

De megoldottam... 11 évesen már a fél kerület a minden napi mozgásteremhez tartozott, zeneiskola és hasonló okokból.

Azert az tobb mint 10 haz.

neked sincs meg gyereked, mert magadrol beszelsz hogy hova mehettel. Igen, talan en aggodosabb vagyok a kelletenel, de legalabb nem ugy vagyok vele hogy ha torteneik vele valami, hat majd csinalunk masikat.

10 évesen lementem a piacra, és bevásároltam az eltenni való paradicsomot.

Igaz, hogy édesanyám szerint alkudhattam volna az árból, no de akkor is elintéztem egyedül, és nem 250 méterre volt

a piac!