Ez nektek panaszkodás? Miért csinálják ezt?
A hétvégét a testvéremmel és családjával töltöttem fürdőzéssel nálunk.
Ma apám felhívott, hogy mi volt a hétvégén, elmeséltem részletesen milyen jó volt, csak most kicsit szarul vagyok mert leégtem. Aztán jött az okos szöveggel, hogy hát miért nem így meg miért nem úgy csináltuk, meg egyáltalán minek voltunk kint. Mert mondjuk azért, mert pont fürödni jöttek, és nem azért hogy bent üljünk. Főleg a gyereknek tiltsd meg.
Erre jött a válasz, hogy "akkor ne panaszkodj". Ezen azért bosszantottam fel magam, mert nem panaszkodok, csak ő kérdezte, hogy hogy vagyok, ezt mondtam is neki, erre azt mondta, hogy "Na jó hagyjuk" és köszönés nélkül kinyomta a telefont. Én sosem mondhatok semmit, gyerek koromban is az volt, hogy csak valamit elmeséltem, és ha számára negatívnak hatott, akkor már az volt, hogy "ne panaszkodj" és leszereltek.
Nemrég volt egy vetélésem, és arra kért apám, hogy ne mondjam el anyunak. Nem mondtam el, pedig rohadtul jól esett volna. Mielőtt félre értenétek, 15 éve férjnél vagyok, nem ilyen 18 évesen becsúszott gyerek, hanem a többedszeri próbálkozás eredménye. Fűnek fának elmondtam már, csak épp anyám nem tud róla, mert kímélni kell, mert túl érzékeny. Most meg csak azt mondtam, hogy szarul vagyok, mert leégett a bőröm, és azt is csak azért mert megkérdezte, hogy hogy vagyok, és megint bűntudatot kell hogy érezzek.
válasza:
válasza:Ezt csinálom közel 40 éve. A valódi problémáimról nem is tudnak. Csak az ember azt hinné, hogy a szüleivel lehet megbeszélni. Próbáltam azóta aput visszahívni kétszer is, és nem veszi fel a telefont. Istenem de nagy bűnt követtem el már megint...
És hát igen, én csak nyugodt hangnemben beszélhetek velük, ha már azt mondom ,hogy "jaj apu" már kiborító vagyok.
válasza:Nem kell bűntudatot érezned. Rég felnőtt nő vagy, nehogy már az apád fura hozzáállása ilyen nagy hatással legyen rád.
Teljesen normálisan kommunikáltál, nyugi, hogy ő ilyen fura, hát ez van.
Írok egy személyes sztorit, csak illusztrálandó, hogy vannak ilyenek, akiknek a legkisebb őszinte "panasz" (igazából egy kicsit negatív tény közlése) is probléma.
Egyszer találkoztam egy sráccal, mászkáltunk, meghívott egy narancslére (én pedig 200 km-t utaztam, mondjuk nem miatta), majd azt mertem mondani egyszer, hogy fáj a fejem (iszonyúan, rohadtul fájt, a számítógépes kiállítások forgata mindig ilyen nekem), de persze csevegtünk tovább. Másnap kibannolt a srác haverja irc csatiról s iszonyatosan lehordott, hogy mit képzelek, a srác kitette a lelkét (sétált velem és vett egy narancslevet, tyű), erre én így bánok vele.
Őszintén szólva, azóta sem értem, mi volt ez, de vannak ilyen emberek.
válasza:Lakonikusan kellett volna elmondanod a történteket.
"Mi volt a hétvégén?"
"Testvérem és családja volt itt, fürdőztünk, jól éreztük magunkat."
Ennyi. Egy szóval sem több.
Amúgy, valószínűleg azon akadt fönn apukád, hogy azt mondtad, "szarul" vagy. Ha úgy fogalmaztál volna, hogy "le is égtem", de nem mondtad volna, hogy emiatt rosszul érzed magad a bőrödben, akkor szerintem nem érezte volna panaszkodásnak.
Más.
Ha valami problémádat, akár a vetélést, akár mást, meg akarsz osztani anyukáddal, akkor tedd meg. Ne apukád szabja meg. Felnőtt ember vagy, mérlegeld anyukád állapotát és dönts egymagadban, hogy mit teszel.
Aki meg köszönés nélkül kinyomja a telefont, az várhatna arra, hogy én hívjam újra!
válasza:Nem volna kevésbé rossz ha semmit nem mondanál el nekik?
Vagy ha nagyon beszélni akarsz akkor tényleg semmi negatívat. Meg annyit se hogy rádszállt egy légy.
válasza:Itt ne azt nézd hogy a szüleiddel vagy távolság tartó hanem hogy valamilyen emberekkel.
Tehát ha engem meg akart ölni apám, akkor én most rossz vagyok, mert kerülöm apámat, vagy normális, mert kerülök egy olyan embert aki gyilkossági kísérletett követett el ellenem?
Tehát te nem leszel rossz ember azért mert nem tartod a kapcsolatot a szüleiddel, hanem normális, mert hanyagolod az olyan embereket akik rossz hatással vannak rád.
Szerintem ez a szülő dolog túl van tolva. Mert ő szült meg, ő etetett, ő fiztette a mittudoménmit. Az első az ő döntése volt, neked nem volt beleszólásod, a többi pedig kötelessége. Legalábbis szerintem egy szülő kötelessége hogy a lehető legjobb szülő legyen, és a lehető legjobb életet teremtse meg a család számára.
Nem azért kell tisztelni őket mert a szüleid, hanem azért mert olyan emberek akik megérdemlik a tiszteletet.
Van egy jó barátom, akinek az öccsét megölte az apja. Na őt megértem, hogy utálja az apját, vagy legalább is azt a lényt, aki megcsinálta.
Én szeretem az apámat, épp ezért esik rosszul, hogy ilyen gyerekes, hogy nem veszi fel a telefont, most már harmadjára. Igaz ő nevelt, de én nem tanultam meg tőle, hogy nem veszem fel a telefont dacból, mert mindig szeretem a dolgokat tisztázni.
Mi egyébként még abban a korban nevelkedtünk, amikor ha megpofoztak az iskolában, még otthonról kaptuk a másodikat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!