Van- e köztetek olyan, aki kirakta a Gyerekét ( nagykorú) a lakásból a viselkedése miatt ( drog, iskolakerülés)?

utolsó pont az a lényeg hogy egy adot kor felett már semi köze nincs a szülőhöz

egy önálló felnött ember saját döntése viselje a következményeket

kidolgozhatod a beled is ha a kölyöknek könyebb lebegni az étterben és sirni mint elmenni melózni

nehogy már te dolgod legyen ilyenkor is eltartani

7

Akkor még nem írta, hogy már szét is lopja őket. Ez így már azért másabb, mint egy iskolakerülés.

Közölni kell vele, hogy utolsó esély, vagy megváltozik vagy repül, következő balhénál pedig kirakni. Ha nem megy rendőrt hívni rá.

23-as nem minden a nevelés. Nálunk édesapán rengeteg energiát fektetett a karrierünkbe. 16 évesen szerzett diák munkát, végig erőltette a 2 sulit egyszerre, 20 évesen szerzett egy gyakornoki munkát ahova aztán felvettek mert meg voltak elégedve velem. Azóta férjhez mentem és most GYED-en vagyok. Ugyanezt a nevelést, segítséget a testvérem is megkapta aki folyamat csak hisztizik ha dolgoznia kell, szarul teljesít az egyetemem, otthon ül egész nap és csak filmeket néz. Ugyanaz a nevelés és két teljesen különböző ember az eredménye. Pedig a szüleink mindent megtettek értünk, csodálatos gyerekkorunk volt. Nem kellene a kérdezőt savazni, így is egy fájdalmad, nehéz döntés ez neki.

A kérdésre is válaszolva szerintem ki kellene raknod, ha a szép szó hatástalan volt valami mást is ki kell próbálnod. Sajnálom, hogy egy ilyen nehéz döntést kell meghoznod.

Kedves rendőr anyuka! Nyilván komoly részed van abban, hogy a fiadból ember lett, de làsd be, ehhez büdös nagy mák is kellett, meg az sem elhanyagolható, hogy őt egy összetartó emberpár nevelte fel.

Én 3 gyerekkel váltam el, a férjem hagyott ott minket. Ketten teljesen jól kezelték, azt mondják, jobban jártunk így. Jól tanulnak, segítőkészek, semmi gond nincs velük. Egyikük rendvédelmi fősulira megy, másikuk óvónőképzőbe. Mondhatnám, hogy az én érdemem, hiszen sokat fektettem bele, hogy boldogan nőjenek fel. Csakhogy a 3. testvérük teljesen másként élte meg az egészet. Dühös volt az egész világra, haragudott az apjára, rám, nem tanult, verekedett. Tartok tőle, ha nem egy kis faluba költöztünk volna, hanem maradunk Pesten, nálunk is bejött volna a drog is. Pedig õt is én neveltem.

Nekünk szerencsénk volt, most már egész jó a helyzet, de ehhez az kellett, hogy elmenjen itthonról, és kipróbálja magát. El kellett engednem, hogy visszataláljon.

Nem tudom, mit tennék a kérdező helyében. Alap pszichológiát tanultam csak, ott azt mondják, nem szabad támogatni a drogost, nem szabad hagyni, hogy magával rántsa a családot.

Könnyū mondani, anyaként megszakad az ember szíve. Olyan megoldást kellene találni, amivel tudatosította benne