Miért vagyok köteles folyton magyarázkodni?

21 éves egyetemista vagyok, mindent rendben tartok otthon a mosogatástól kezdve a kutyusok ellátásán át a takarításig, és magamnak is főzök (vegetarianus lévén) mindent beosztok. Sajnos nincs még munkám, így a szüleimre szorulok ezen a téren, azt gondolom, hogy egy normális viszony esetén ez természetes dolog. De egy pár éve kezd érdekes irányt venni az egész.

Folyton mindenért magyarázkodnom kell, arra késztetnek, már dadogva beszélek és a gondolataimban is előre végigveszem, mit miért tettem és ezt hogyan tudom bizonyítani.

Soha nem hazudtam, nem voltam csavargó, jól tanultam, az érettségim is csodás lett ahhoz képest, hogy önerőből, szegényes, stesszer otthoni körülmények között tanultam rá.

Elegem van! Nem bírom tovább...a mai nem volt semmi, és az a legszebb, hogy biztos a saját igazában az anyám, azt hiszi, joga van így viselkedni velem.

Fürdeni voltam, kb.15-20 percet merészeltem bent tölteni és besz arás, de ezt is most is meg kell magyaráznom, hogy a dolgomat is elvégeztem utána. Utánam bement az anyám, és behívott..ilyen lesújtott ábrázattal halkan kérdezte, hogy mivel fürödtem, hol az a szappan. Rámutatok, erre megfogdosta és elkezdi, hogy ez száraz...miért száraz, ha fürödtem. Szerintetek?! Ez már olyan szint, hogy megnémul az ember a hallatán! Ott kellett bizonyítanom, hogy tisztálkodtam az êletemre esküdöztem, hogy beszappanoztam magam. És mit tett?! Nem nézett a szemembe, elfordult, és elkönyvelte úgy, hogy hazudok, én meg megaláztam magam..hát mit csináljak?! Hordjak kib.szott operatőrt magammal vagy mi?! És nem ez az első, nem bírom! Elég, tönkre megy az idegrendszerem! Miért kell mindent megmagyaráznom és bizonygatnom?! A kedvencem, hogy nem mosogattam el, ezt ő mosta el reggel...nem..ez sok..túl sok. És nem érdekli a továbbiakban a mondandóm, meg van róla győződve, hogy jobban tudja, mit teszek, tudja, mikor hazudok..ilyenkor vigyorog, elfordul és ott hagy, nem hallgat végig. Ha nem az anyám lenne, komolyan mondom pofán vágnám úgy, hogy a fal adná a másikat..ez elviselhetetlen...pedig soha nem emelnék kezet senkire, a szüleimre főleg nem. A legjobb, hogy a mostogám még adja alá a lovat..

Elköltözni nem tudok...mit tegyek? :(