Nagyon-nagyon fura, ha a gyerek a szüleit a keresztnevükön szólítja?

Fura. Én nem ismerek olyat, ahol a gyerekek keresztnevükön szólítanák a szüleiket. Nálunk sem szokás.

Ha a gyerek szeretne így hívni, nem erőszakoskodnék, hogy de igenis hívjon anyának. De biztosan nem tanítanám direkt erre.

Egyébként én imádtam, amikor kislányomnak hívtak a szüleim. Az volt a legbensőségesebb, annál is szebb, mint a nevem, vagy a becenevem.

Én előbb megtanultam anyám nevét mint azt, hogy anyu.

Szóval ahogy beszélni kezdtem én Andinak hívtam anyumat. Ez így is maradt még ma is. 24 évesen ha mondom neki, hogy anyuci.. akkor csak nevet, hogy tuti akarok valamit, de ő akkor sem megy a szobámba takarítani ha fizetek neki :)

A családom, barátaim már megszokták, hogy keresztnevén szólítom.

24/F

Én ismerek olyat, aki a keresztnevükön szólítja a szüleit. Már beszéltem vele erről, hogy hogy alakult ki ez náluk, és azt mondta, hogy gyerekkorában ugye hallotta, hogy a szülei a nevükön hívják egymást, ezért ő is úgy hívta őket, azok meg egy ideig próbálták rászoktatni arra, hogy anya és apa, de nem tudták, mivel ugye a környezetükben mindenki más is a nevükön hívta őket, a gyerek meg nem értette, neki miért ne lehetne. Én nem látok ebben semmi rosszat. Szokatlan, az igaz, de attól, hogy valami szokatlan, miért lenne rossz?

Anyukámat én se anyának hívom, hanem van egy beceneve, amit mi találtunk ki neki kiskorunkban a tesóimmal, és úgy szólítjuk. Sose hiányzott, hogy anyának szólítsam. Apukámat rendesen apának hívjuk.

"Soha nem hallottam még, hogy bárkit anyának szólított volna orvos, tanár, stb, aki nem a saját anyja......"

Azért mert nincs gyereked. :D

Ez volt az első döbbenet, miután megszületett a lányom, hogy a kórházban onnantól mindenki anyukázott. "Anyuka! Megy a szoptatás?", "Anyuka jól van?".

És igen, ez így tovább minden olyan helyen, ahol a gyerekem "ügyében" jártam el. Gyerekorvos, játszóház, óvoda.. Mindenhol "Anyuka így...anyuka úgy... Fura, de gyorsan hozzászokik az ember.

Egyébként testvéreméknél a keresztnevén szólítja a gyerek a szüleit. Talán azért, merr se egymást nem apukázták-anyukázták, se magukra nem használták az anyát-apát a gyerek jelenlétében, s így a keresztnevet tanulta meg elsőnek a pici, de mostanra kezd átszokni azóta, hogy közösségbe került.