Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Hogyan lehetne jobb kapcsolato...

Hogyan lehetne jobb kapcsolatom anyukámmal? (üres fészek szindróma)

Figyelt kérdés

Már 7 éve nem élek otthon, másik városban kezdtem az egyetemet, és míg eleinte heti rendszerességgel hazajártam, mostanában már csak 2 havonta megyek. Régebben mindig nagyon várta, hogy menjek haza, sütött sütit, 3 féle kaját, hogy vigyek magammal a koliba, de az utóbbi 1-1,5 évben már nem érdekli, hogy mi van velem, nem érdekli, hogy hazamegyek-e. Mióta lediplomáztam és dolgozom, teljesen megváltozott, mintha nem örülne a sikereimnek, soha nem mondja, hogy büszke rám vagy örül nekem. Elkezdett kutyákat tartani bent a lakásban, mikor egy nagy kertes házban lakunk, szerintem ezzel próbálja kitölteni az űrt, amit a kirepülésünk okozott (van egy öcsém is). Viszont elég undorító, hogy minden csupa kutyaszőr, konkrétan a kanapén, és a fotelben fekszenek és mindenhol ott vannak a kutyák, a konyha elég nagy részét nem lehet használni, mert ott vannak a kajás táljaik, és büdös is van, és ez borzasztóan zavar, mikor hazamegyek, hiszen régen mindig tisztaság és Domestos illat várt, most meg mintha egy lepukkant házba mennék haza, ez már nem a régi otthonunk.


Borzasztóan eltávolodtunk egymástól, komoly dolgokról nem tudok vele beszélgetni, mert mindenen megsértődik, hárít. Pedig régen nagyon jó kapcsolatunk volt és egy okos, több diplomás nőről van szó, sok mindenhez ért, régen sokat olvasott, teljesen egészséges, most élhetné élete egyik legboldogabb részét... Sajnos elutasítja, hogy pszichológushoz menjünk.

Hiába nem élek otthon, ez sajnos teljesen rányomja a bélyegét az én életemre is, borzasztó hangulatom van, hiányzik az a tudat, a nyugodtság, hogy otthon minden rendben van. Szeretnék segíteni neki, de nem tudom hogyan lehetne,ő nem együttműködő, többször mondta, hogy ha nem tetszik, ahogy él, akkor ne menjek haza.


(Szóval nem az van, hogy alig várja, hogy hazamenjek és együtt legyünk, főleg ez a keserűsége, rossz kedve, hárító magatartása aggaszt.)


2016. szept. 25. 20:40
 1/4 anonim ***** válasza:
100%

A magányt a pszichológus nem oldja meg. Társaságra vágyik.

Szerencséd van, hogy te még nem élted át milyen is magányosnak lenni. Tömören, tényleg kiborító és leépíti az embert. Egyetlen megoldás ha társaságot tudsz biztosítani neki.

2016. szept. 25. 20:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 anonim ***** válasza:
100%

De megoldja a pszichológus is, mert segít neki beazonosítani a problémát, és akkor már megindul a megoldás útján. Depressziós. Dehát csak voltak kapcsolatai a gyerekein kívül is!

Ne piszkáld, hagyjad a kutyakérdést, csak pozitív dolgokat mondj neki, akkor nem tud megsértődni és hárítani. A feltétel nélküli szeretetet érezze, ne azt, hogy nem tetszik neked az életformája. Legalább az a kis együtt töltött idő legyen öröm neki. Mesélj, csinálj közös programot, kérj tőle sütit elvitelre, még akkor is, ha nem eszed meg a kutyaszőr miatt, vigyél neki ajándékot (de ne takarítószert), könyvet. Szeretetre van szüksége és türelemre, csak akkor lesz idővel együttműködő.

2016. szept. 25. 21:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
100%
Az én anyám elkezdett templomba járni. Lett társasága, kirándulgatnak is, jól érzi magát. Előtte ő is olyan volt vagy 10 évig, mint anyukád. Sokat segít, ha kimozdítjátok: pl. valami közös családi kirándulás hétvégén, akár többnapos is.
2016. szept. 25. 21:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:
100%

Ha nem akar menni szakemberhez ne erőltesd. Meg lehet oldani szakemberrel is és nélküle is. Ha ő is akarja valahol még a lelke mélyén.


Azon gondolkodj el, hogy mi volt neki fontos a kapcsolatotokban. Pl. anyukámnak a gondoskodás (gyanítom, hogy a tiédnek is. Ezért voltak a sütik és most ezért vannak a kutyák, akikről -helyettetek- gondoskodhat). Lehet, hogy valami más volt. Gondold végig és találd ki. Tudd, hogy a kutyákban pótlékot keres, ezért ha emiatt szidod akkor természetes, hogy megsértődik. Ahogy valaki írta kérj tőle sütit. Vagyis kérj tőle gondoskodást. Tedd az életed részévé és beszéld rá az öcsédet is, hogy néha kérjen valamit anyukátoktól, amit csak ő adhat. Ezen kívül keresd meg azt is, hogy Tőletek mit várt el. Lehet, például olyasmi, hogy az ő -és apukátok- értékrendjét kövessétek és ezt valahol sérülni látja. Keresd meg az egyező pontokat és beszélj neki erről. Egyenlőre azt, amiben nem egyeztek hanyagold. Nem kell letagadni, ha rákérdez, csupán nem kell róla beszélni, ha nem kérdez (pl. anyukámnak az albérletben élés még mindig a szerencsétlenséggel egyenlő, tehát keveset beszélek a lakásról amiben lakom és az ottani történésekről). Anyukám bár nem annyira iskolázott mint a Tiéd, de érdeklik a világ dolgai. Ezért mindent fényképezek ami elém kerül és érdekes. A vásárcsarnok előtti táncolóktól kezdve az új szobrokon át a hogy néz ki a 4-es metró és a melóhelyem kertjében virágzó aranyesőn át mindent. Imádja nézni a helyeket ahol jártam (már ritkán tud kimozdulni a lakásból). Így vonom bele az életem apró részleteibe. Ugyanígy elmondhatod neki, hogy de jó, hogy megtanítottál erre vagy arra mert képzeld az X-el vagy Y-an az ilyenolyan helyzetben milyen jól tudtam hasznosítani.

Hívd el őt néha hozzád. Vagy szervezd meg, hogy valaki egy hétvégén hozza-vigye. Mondd, hogy szeretnéd, ha látná hol élsz. Ha nem akarja hát nem, de azért ajánld fel.

Beszélj neki a jövőbeni terveidről és arról, hogy szerepel ő azokban.

Próbáld meg rávenni, hogy foglalkozzon magával. Pl. menjen el úszni, vagy masszíroztatni vagy bármit amit régen szeretett. Menj el vele múzeumba ha hazamész és azt szerette, vagy moziba, étterembe hívd meg csak úgy. Persze először számíts nagy ellenállásokra, de lehet, ha leteszel elé egy jegyet akkor összeszedi magát. Persze ne ezzel kezdd, mert lehet, hogy túl erős lépés.

Foglalkozz a régi szobáddal. Válassz új tapétát/festést és használd valamire. Találj ki bármit. Ha kézműveskedsz ott is legyen rá egy sarok, vagy könyvek a tanuláshoz. Vigyél be virágokat és kérd meg anyukádat, hogy néha locsolja őket. Tegyél új képeket, a falra, vagy csinálj bármit amitől kicsit újra élővé válik.

Köszönj meg neki mindent, amit tesz érted és ne vedd természetesnek amit ad. A köszönömöt annyiszor mondd ahányszor eléd tesz bármit.

Mind anyukádnak mind a lakásnak adjatok -merthogy az öcséd is fontos lenne ebben a dologban- új funkciókat, lehetőségeket. Nem kell azzal áltatni, hogy visszaköltöztök, de arról biztosítani kell, hogy fontos szereplője maradt az életednek.

Ne azt érezze, hogy őt akarod megváltoztatni, mert azzal azt mondod neki, hogy nincs rendben -miközben szerinte a külvilág nincs rendben. Ne erőltess semmit. Említs meg dolgokat, aztán hagyd, hogy ülepedjen. A pszichológus az idősebbek körében nem ugyanaz mint a fiataloknak.

Ne azt érezze, hogy piszkálod, mert attól további ellenállásra számíthatsz és további eltávolodásra, hanem azt, hogy fontos és az életed része.

Sokszor egy kis szeretettel, odafigyeléssel, érdeklődéssel többet lehet elérni mint bármi mással. Ehhez Neked kell először változni és ha ezt megérzi akkor ő is változni fog.

2016. szept. 26. 09:48
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!