Miért nem ismerik el a szülők gyermekeiket? Miért nem büszkék rájuk?
Adott egy igen különleges, különösen intelligens és több ágazatban tehetségesnek mondható jegyes pár, akik már fiatalon sikeresnek mondhatják magukat:
mindketten elvégeztek egy könnyűnek nem nevezhető mesterszakot az egyetemen az elmúlt 5 évben, s most egy remek, jól fizető állásuk is van.
Mind a lány, mind a fiú szülei, már amióta önmagukat ismerik, úgy tekintenek a gyerekeikre, mintha azok csak húznák a lóbőrt és csak szórakoznak, ahelyett, hogy valami (számukra) fontos dolgot csinálnának. Nem csak a szülők, a nagyrokonok is hasonló elven vannak.
A kérdésem az volna, hogy mi ennek az oka? Mièrt nem dicsérik a szülők? Más az értèkrendszerük és ebből kiindulva teljes meggyőződésük, hogy csak az a jó, amit ők gondolnak? Nekem még nincs gyerekem, de én már büszke vagyok rá, bármilyen utat is válasszon magának, támogatni fogom, hogy a lehető legtöbbet hozza ki önmagából!
Éppen ezért érdekelne, mit gondoltok erről, mi lehet az oka? Ezt más is talasztalta? :)
válasza:
válasza:Nem érdekem szüleimnek megfelelni, s nem is szándékozom mama kicsi babájának lenni! :D 100% -osan megvagyok elégedve önmagammal és pontosan is tudom, hogy mit csinálok! A kérdés a szülőkre irányult.
Érdekelne még a további válaszok! :)
válasza: válasza::D A 80% -os srácot tökéletesen megtudom érteni! :D A mi szüleinknél is pontosan ugyanez a helyzet, állíásuk szerint a fizikai munka számít "munkának", a többi (szellemi) csak bohóckodás, stb. Jókat nevetek rajta! :) De azért az dúrva, hogy még a ballagásodra sem mentek el! :O
Utolsónak: Természetesen nem lakunk a szülőknél, az hiányzik még! :D Isten ments! Érettségi óta kollégiumban laktunk az egyetem mellett! :)
válasza:Az én szüleim is ilyenek, soha életemben egy jó szót nem kaptam tőlük, csak kritikát és szidást. Amikor ezzel szembesítettem őket, közölték, hogy de hát ők a hátam mögött (!) mindig dicsérnek. Köszi...
Én évekig jártam pszichoterápiára az alacsony önértékelésem helyrehozatala végett (sajnos a családi séma miatt ilyen férjet is választottam, ő se értékelt bennem semmit, csak kritizálni tudott).
Sajnos a helyzet nem változott semmit a szüleimmel. Nekem ugyan lett önértékelésem, már tudom, hogy mire lehetek büszke, és ezt szoktam hangoztatni is a szüleim előtt is.
De már be kellett látnom, hogy ők egyszerűen így működnek, nem tudnak és nem is akarnak változni.
Most már olyan embereknek akarok megfelelni, akik elismernek és értékelnek. Meg persze elsősorban saját magamnak.
Ami viszont jó, hogy le tudtam vetkőzni a családi mintát, és a saját gyerekemet nagyon sokat dicsérem. Neki reális az énképe: tisztában van az értékeivel, de a hibáival is, anélkül, hogy erre külön emlékeztetnem kellene.
Én erre vagyok a legbüszkébb, hogy a saját torz önértékelésem ellenére sikerült egy kellő önbizalommal felvértezett gyermeket nevelnem.
Így van! :) A rossz neveltetés által okozott demotiváltság (magyarul h gagyi vagy, nem fogod tudni megcsinálni, nem erte születtél) akár egy életre megkeserítheti az életét az embernek! Véleményem szerint is a pozitív önképtől nincs fontosabb tényező!
Ami a szülőket illeti, igaz! Gondolju k csak bele, a saját szokásainkat is milyen nehéz megváltoztatnunk önmagunknak! Ha ez alig sikerül, ne várjunk attól semmit, hogy mi megfogjuk tudni egy másik ember gondolkodásmódját, személyét változtatni!
Nekem/nekünk még nincs gyerekünk, de ez tökéletesen rámutatott arra, hogy milyen szülőnek kell lennie a gyereknek! Kritikamentesen csak dicsérni ès dicsérni! :) Minden gyerekben ott van a lángész, meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy felfedezzék, miben, nem gátolni azt! (Lásd pl. a Polgár nővérek!)
válasza:A Polgárék épp hogy nem jó példa, bocs. Két éves koruktól szinte nem is volt más nekik, mint a sakk. Várjunk csak, mit fognak mondani, mikor egész öregek lesznek.
Aki majd megéri, és lesz még a gyk, nézze majd meg a kérdéseket a "büszkék voltak rám a szüleim, pedig nem is volt rá okuk, összezavartak" és az " állandóan dicsértek a szüleim minden vacakságért, ezért baj van a reális önértékelésemmel" témákban.
Mert mindig az a jó, ami nincs, és az kéne, ami nincs. Ami van, az nem kell, rossz. Ez az élet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!