Szülők, és 25 év feletti "gyerekek" ti hogy élitek meg hogy még mindig együtt kell élnetek?

Szia, itt egy 25+os otthonlakó gyerek. :) Egyetemre járok én és a barátom is jövőre végzünk aztán munka és közös otthon keresés. Háttérből nincs lehetőség segítségre, nincs örökölt ingatlan ahova mennénk.

**

Hazajárás:

ha tudom, hogy későn jövök haza akkor haza szólok. Ne legyen idegeskedés meg ne várjanak rám a vacsorával.

**

Konyha:

Olyat főzünk amit mindenki megeszik és akik dolgoznak még örülnek is, hogy meleg étel várja őket.

Nálunk nincs probléma, ha nem mosogat el valaki maga után akkor annyi az elvárt, hogy tegye a mosogatóba.

**

Barát/barátnő:

Sokat vagyunk együtt itt is - náluk is, elosztjuk. Próbálunk nem egymás idegeire menni. :)

**

Pénz:

Kapok ösztöndíjat abból veszek itthonra ezt-azt. Nem várják el, de nekem jól esik. Úgy gondolják a szüleim ez előtt is el tudtak tartani most se gond. Nem pacsálok, nem pazarlok.

**

Szóval nálunk minden oké.

Én szüleimmel semmi pénzért nem élnék 1 fedél alatt,dolgoztattak megaláztak..fizetésem x %át lenyúlták.

Mennyiszer jártam éhesen haza....

Fú jobb külön,még akkor is ha hó végén 2ft nincs a zsebemben.(hozzáteszem jó állásom van)

25 éves vagyok, és még a szüleimmel élek. Van saját szobám, ahová ha be is jön anyám vagy nevelőapám, előtte mindig kopognak. Elvagyok, nincs vita. Főz, mos rám anyám, de sokszor van, hogy ha én vagyok otthon korábban akkor én főzök. A szüleim sokszor mennek több napra kirándulni, vagy évente 2-3 alkalommal 2 hetekre elmennek nyaralni. Ilyenkor magamról gondoskodom. Itthon csak pár szabály van amit mindenkit érint.

- ha valaki későn érkezik haza, vagy elmegy és a másik nem tudja hol van, akkor telefonáljunk, hogy tudjuk ki hol van.

- ha valamiből kifogytunk, legyen az cola vagy kenyér vagy bármi akkor aki éppen ráér, az megy bevásárolni.

Ha egyedül vagyok itthon akkor anyum virágait locsolni, és a macskával foglalkozni. Ja meg a halakat megetetni..

Nekem jó így.. Majd ha aktuális lesz, akkor elköltözöm, addig meg elvagyunk így is.

Szerencsére jó fej szüleim vannak.

25/F

Nálunk kicsit más a felállás, de szülői részről el tudom mondani, hogyan élem meg.:-) Egyrészt nem értek egyet azzal, hogy nincs lehetőség különköltözni, egyik gyerekem már teljes munkaidőben dolgozik, a kollégáival közösen bérelnek egy kertes házat, és félretenni is tud jócskán a fizujából amellett, hogy teljesen önfenntartó. Egy év múlva, ha akar sajátot, tud venni, igaz, hitelt is kell felvennie, de a végzettségével nem gond a törlesztés, kevesebb lenne, mint most az albérlet.

A másiknak diákmunkája van, szakmáján belül, mellette nappali tagozatos hallgató. Ő hazajár, vizsgaidőszakban hosszabb időre is, a másik is hazajön havonta, másfél havonta pár napra, ahogy a munkabeosztása engedi. Amikor itthon vannak, örülök, hogy együtt a család, de hosszabb távon, állandóra nem bírnám ezt elviselni. Teljesen más az életritmusuk, jönnek a haverok, más az érdeklődési kör, nekem pedig ahogy öregszem, egyre fontosabb, hogy itthon nyugi legyen, és ne kelljen senkihez, még minimális mértékben sem alkalmazkodnom. Én pl. elvagyok gyorsan elkészíthető kajákkal, szeretem a zöldségeket, salátákat, tengeri herkentyűket, főzelékeket, nekik ezek annyira nem fekszenek. Ami a barátnőket illeti: nincs kedvem a hétvégéimen kedves, de számomra érdektelen fruskákkal csacsogni, olyasmikről, amik sose érdekeltek, és vigyázni arra, nehogy megsértsem a lelkivilágukat, de ennyit még kibírok.:-)

Összegezve: pár napos látogatás, közös nyaralás, utazás oké, örülök neki és élvezem, mert nagyon jó a kapcsolatunk, és persze szeretem a gyerekeimet. Hosszabb távon viszont semmiképp nem szeretnék együtt élni velük, vagy pláne a párjaikkal, ezért (is) nyitottam nekik idejekorán lakáskasszát. Ha úgy adódik, inkább beszállok az albérlet fizetésébe, mindenkinek jobb úgy. Én sem laktam otthon már diploma után, holott szeretem a szüleimet, támogatom őket, de az együttélés nem ment volna.

24 éves pályakezdőként nekem is az a véleményem, hogy mindenki talál munkát,ha akar és tud lépni. Az már más kérdés,hogy 8 általánossal, max. szakmunkás papírral mindenki felső vezetői posztra pályázik és nem is adja lentebb. Ez szóval csak kifogás.

Én sem bírnék már anyámékkal lakni. Diák koromban is dolgoztam és eltartottam magam. Nagyon jól elvagyok, dolgozom, főzök, kirándulok,nyaralok....ja, és nincs diplomám sem, a semmiből indultam. Közalkalmazott vagyok.

Szia

Én is anyukámnál lakom, jó a kapcsolatunk, nem szoktak konfliktusok lenni, nem kér számon mivel nem vagyok már gyerek..

+ pénz szempontjából is mind2őnknek jobb, mivel nem keres egyikünk sem sokat, de ha összetesszük a pénzünket akkor megtudunk élni.. :)

Nem is hagynám őt egyedül lakni soha, pláne nem majd öreg korára.

Én 23 éves vagyok és még otthon élek. Párommal (28) 3 éve vagyunk együtt és gyűjtünk egy lakásra.

Ha minden jól megy jövőre a megtakarítással és hitellel sikerülni fog.

Az ő szülei zsarnokok, folyton dolgoztatják, kihasználják, csúnyán beszélnek vele. Utálnak engem, ezért nem igazán szeretek oda menni. Az én szüleim pedig csak időnként zsörtölődnek, amúgy teljesen elszigetelődünk egymástól. Ezt úgy kell érteni, hogy 3an élünk egy 2 és fél szobás lakásban és nem igazán beszélgetünk.

Főzni nem szoktam, mert mindig beleszólnak, mit hova teszek, mit rontok el, miért nem úgy csinálom ahogy ők mondják. Ezért próbálom a minimálisra csökkenteni a jelenlétem. Benn ülök a szobámban és kész. Egyébként nem vagyunk rosszban, de igyekszem kerülni a konfliktusokat. Nekem terhes már ez az együttélés, mert a saját fejem után mennék, de itt az ő szabályaikhoz kell alkalmazkodnom.

Könnyebb lett volna, ha a párom előbb elkezdi a leválást, de mostmár mindegy, így alakult. Remélem a jövő karácsonyt már kettesben tölthetjük. :)

nem vagyok már 25 éves gyerek, és a szüleim laknak velem. A családi házat átíratták a nevemre, az összes rezsiszámla az én nevemre jön. Ők kifizetik a részüket a rezsiből és ennyi. főzés közösben megy (ebbe is belead mindenki), mert ők 24/7 otthon vannak, ráérnek főzni, én dolgozni járok.

soha nem kérdezik meg, hogy hova megyek, mikor jövök. Én szoktam szólni, hogy "léptem, majd jövök valamikor". Számomat tudják, ha kell hívnak.

Barátaim akkor jönnek át amikor akarnak, nincs beleszólás. bnőm nincs, de ha lenne se szólnának érte.

engem nem zavar, hogy velem élnek. Legalább szól hozzám valaki meló után, megkérdezi milyen napom volt.

27F