Hogyan viseljem el, amiért képtelen elfogadni?

Jöhetnék azzal, hogy meleg vagyok, romához mentem, ezek még határesetek. És anyám nem tud elfogadni úgy, ahogy vagyok.

Az én problémám annyi, hogy nem értem, más miért érdemel családot? Karácsonyt? Anyát?

Soha nem tudott elfogadni, kiközösített, és most is ez megy, mikor itt van az egész család. Nem mondhatja rám azt, hogy rossz vagyok, mert jól tanulok, egyetemre járok, nem cserélgetem a pasikat, és nem is dohányzom, nem is cigarettázom. Persze, kivéve, ha buli van, akkor természetesen, de nem szoktam gyakran bulizni. Vannak céljaim, és megteszek értük mindent.

Anyám problémája teljesen abszurd, az a problémája, hogy nem szeretek nőiesen öltözködni, tehát többnyire feketében járok, a pólóim legtöbbje a nyakamig ér, vans cipőket hordok. Az egyszerű sokkal egyedibb. De ezzel nincs is semmi gond szerintem, ő viszont ezt képtelen elviselni. Az egész család előtt engem szid, hogy elnyomom a nőiességem, fiús vagyok, feketében járok, és ezeket beszéli körbe-körbe. Nagymamám épp megölelt és "én kicsi kincsemet" mondott, ő pedig rögtön rávágta, hogy "igen, sajnos kicsi, mert sose nő fel, mert a mai világ beteg, hogy a nők nem nőiesek". És ezt így mindenki előtt karácsonyi vacsora közben. Folyamatosan szid, hogy soha nem fogok kelleni senkinek. És a legnagyobb problémája, hogy nem vagyok olyan, mint a csinos lányok a magazinokból, vagy a facebookról, akik színes ruhákban járnak, vasalják a hajukat, naponta 200 képet tesznek fel magukról (ezt is egyszer megjegyezte, hogy én miért nem teszek fel soha semmit), és leginkább az zavarja, hogy én szerinte sokkal szebb vagyok, csak elnyomom, és mehettem volna modellnek. Hát kb. ez a sztori. Ő ebből akkora felhajtást csinál. Nyilván nincs alapvető értékrendje, de ettől ez még b@ ssza csúnyán az agyam. :( Hogy én miért nem érdemlek meg egy normális anyát? Családot...