Otthon lakó, dolgozó fiatalok. Nektek kell hazaadni valamennyit?

18 en gazdalkodtam helyettuk igen mert ok gyengek voltak ehez.

Lehet ma is itt laknanak ami abszolult egeszsegtelen lenne.

Felnott emberek sajat elettel nem mamahotelba valok.

A cel az gyerekek kirepuljenek sajat eletet eljenek onnaloan.

Nem orok gyereknek szultem oket.

30 evig otthon lakni foleg nem.

Komolyan?! Az a normalis ha a szülő addig pénzeli a gyereket amig tudja, meg ugy is hogy a gyereknek, aki felnőtt saját keresete van?!

Nevetseges....a szülők is emberek, nekik is kell a penz, a szórakozás a kikapcsolódás, nyaralás.

Sok "gyerek" (20-30 éves) úgy beszelnek itt mintha a szülők rabszolgák lennének, akik ha már gyereket szültek fizessenek.

Botranyos komolyan.

A gyerek meg semmi önálóságot nem tanul...ezért van még 30 évesen is a szülők nyakán.

18-22 évig bőven eleg a támogatás egy szülőtől, de ezt is csak akkor ha a gyerek tanul, vagy meg van szorulva...

Miért kell lehúzni a saját anyádat apádat pénzzel ha már megteheted hogy fizeted a rád eső részt.

Kónyörgöm a plusz tányér napi 3 alkalommal számold már ki mennyibe kerül...minimum havi 20 ezer ft.

a rezsi: gondolom égeti a villanyt a szobaban, fürdik(feltételezem nem a szülei vizében) néz tv-t...ez mind plusz költség.

Persze akik nem fizetnek magukra azok ezt nem tudhatják.

én akkor is adnék minimum 20ezret rezsibe ha 60 ezret keresnék és anyám 200ezret, mert nem az ő feladata nyugdíjjig eltartani.

22 éves korig a támogatast javitom:

22 evig támogassa a gyerejet ha még tanul és felette csak ha meg van szorulva

Le lehet pontozni ezt is, de akkor is leírom, aztán csináljatok, amit akartok.

Apám nagyon szegény családban nőtt fel. A háborús évek szépen kisemmizték a nagyszüleimet. Apám már dolgozott fiatalon, és mellette tanult, és munka mellett szerzett diplomát, aztán szépen lépegetett előre a ranglétrán. Mire nyugdíjba ment, egész szép pozíciót ért el a munkában, jó fizetéssel és a nyugdíja is elég jó összeg. Fiatalon és gyerekként sokat nélkülözött, ez ráment a gyomrára is, a fogai is tönkrementek, amit akkor csináltatott meg később felnőttként, mikor lett rá pénze.

Ő úgy élte meg, hogy nem akarta, hogy az ő gyerekei megtapasztalják azt az életet, amit neki kellett gyerekkorában, ezért hadakozott az ellen is, hogy én dolgozzak a suli mellett, azt mondta, hogy előbb diplomázzak le és utána dolgozzak, ők biztosítják a megélhetést, az anyagiakat, amíg tanulok. Nem hallgattam rá. Suli mellett elmentem dolgozni, amikor volt időm, mert kevésbé volt sűrű az év, akkor elvállaltam főállást, amikor kevésbé volt időm, akkor csak diákmunkát, és félretettem a pénzt, hogy majd az egyszer jó lesz. Indítottam egy megtakarítás alapú életbiztosítást, amit futtattam évekig, amíg jó hozamokat produkált, aztán amikor kezdett alább hagyni, akkor felbontottam, és más megtakarítási formába fektettem. Indítottam egy lakáskasszát is, ami lakáscélra egy kiváló megtakarítási forma. Ha az embernek van lakáscélja, ennél jobb befektetés nem nagyon van, hiszen ott van rá az a bizonyos állami támogatás is. Nekem volt lakáscélom, azért indítottam el. Nos, ezek mellett pedig volt más formában is megtakarításom. Így apránként kb. 10 év alatt összejött az a pénz, ami egy minimális hitellel elég volt egy saját lakáshoz.

Ha hallgattam volna a szüleimre, és nem mentem volna el dolgozni suli mellett, akkor még most is velük élnék, mert nem lett volna miből elköltözni. Ráadásul a suli mellett szerzett munkatapasztalataim nagy előnyömre szolgáltak a későbbiekben a munka világában a diploma után.

Nem kértek tőlem pénzt a szüleim, azt sem akarták, hogy dolgozzak. Megértem az ellenérzéseiket, hogy miért, ez az ő múltjukból fakad, hogy nekik ez nem olyan szabadon választott döntésük volt, mint nekem, de ettől függetlenül én úgy érzem, mégiscsak jó döntést hoztam, amikor ebben ellenszegültem nekik, és ragaszkodtam hozzá, hogy a saját utamat járjam.

Nem szeretnek pénzt elfogadni másoktól, mert az arra emlékezteti őket, amikor még rászorultak a segítségre, és ők rengeteget tettek azért, hogy ne kelljen rászorulniuk másokra.