Szülők! Hogyan viszonyultok otthon lakó dolgozó gyermekeitekhez?

Nem szülő vagyok, de ilyen éves koromban, mint te én is otthon laktam.

100 e Ft-ból 40-et adtam haza, mivel csak ketten voltunk, így kellett nagyon a segítségem. A dolgaimba nem szólt bele egyáltalán. Bár mi egyébként is mindent megbeszélünk, de nyilván én döntöttem a saját dolgaimban.

Nos, en nem szulo vagyok, hanem gyerekként voltam igy. Az összes költséget el osztottuk, igy nem 20e volt amit haza adtam, hanem tobb. 20bol a rezsi se nagyon jon ki, melle meg ott van meg az elelmiszer es a tobbi.

A dolgaimba rendszeresen beleszóltak, igy en inkabb a majdhogynem napról napra, de önállóan, alberletbent választottam par honap utan.m

Ha nekem anyagilag megengedhetö, akkor elég lenne töle a 20ezer, feltéve, hogy tényleg tesz félre is a fizetéséböl.

Tudom, hogy az ö pénze, azt csinál vele, amit akar, de ha én megelégszem azzal, hogy ingyen lakhat nálam, a rezsibe nem fizet és a kajájának max a felét fizetni (azaz nekem legalább 50ezer plusz költségem van azért, hogy ott él nálam), akkor ezért cserébe elvárhatom, hogy ennek valami értelme is legyen.

Ha a gyerek nem hajlandó spórolni, akkor menjen albérletbe, azt nem finanszirozom, hogy szórja a pénz. (Márcsak azért is, mert akkor lényegében én fizetem a pénzszórást)

A privát életébe csak annyira szólok bele, amennyiben az én mindennapjaimat befolyásolja: pl ha nekem este 10-kor kell aludni menni a munkám miatt, akkor elvárom, hogy ezután ne legyen annyira hangos, hogy ne tudjak aludni, ne költöztessen be más valakit a lakásomba (mert mégha a barátja/barátnöje is, az nekem idegen és a tetejébe elég sokba is kerülne nekem), ha rendszeresen részegen vagy bekábítószerezve jönne haza, akkor választania kellene, hogy vagy abbahagyja, vagy máshol él.

Szóval addig magánügye az, hogy hogyan él, amíg nem nekem kell emiatt hátrányba kerülni, mert ha nálam él, akkor elvárható, hogy én se érezzem magam rosszul a lakásomban.

én is 22 éves vagyok és közalkalmazott. talán egy fokkal jobban keresek mint a te gyereked. én(mondjuk 100E ft-ból) hazaadok 30-at a többiből spórolok ill. magamnak veszem meg ami kell).

Nekem amúgy olyan a beosztásom, hogy szerencsére tudok plusz munkát is végezni és azt is félre tudom tenni.

amúgy ezt a beleszólós dolgot nem értem. dolgozik, ad is haza nem a nyakadon élősködik. mi kell még? mibe akarsz beleszólni?

Nem szülő, hanem testvér vagyok...

A tesóm lakik otthon a szüleimnél, így közvetve tudok válaszolni

Tesőm minimálból 30-at tesz le, a többiből ő gazdálkodik, él, és félretesz.

Otthon mindent mgegkap, kaja, net, mosnak rá..stb, tehát csak aszórakozásrá kel költsön, és arra, hogy félretesz.

A alapellátása az embernek ennél sokkal több

( csak a rezsi, telefon, net 60, és még nem fizettem albérletet, mert szerencsére nem kell, de nem is ettem)

Aszüleimnek nincs ezzel gondja, a tesóm magától teszi lea pénzt, nem kérték, sőt, nem tudja, hogy20-at befektetnek neki belőle, ez lesz a "meglepi" én sem mndtam el neki természetesen.

A dolgaiba annyira szólnak bele, amennyire az együtt élő embereknek joguk van.

Elvarják, hogy szóljon, ha nem lesz otthon, hogy nagyjából mikor ér haza( szerinem jogos) volt több betörésünk, lehet nem kellene hgy apu leüsse amikor éjel hazaér a sötétben.

H a megbeszéltek altoznak, akkor dobjon egy smst, vagy egy telefont,.

Egyebként nem korlátozzák, nem kell megmondania, hogy hova megy, hisz felnőtt ember(23 éves) bár meg szokta tenni, legálább elepülés szinten..

A kivel megy sem titok igazán, vagy csak annyit mond csajoz..

Haza nem hoz senkit, mert nincs olyan barátnője, és egy olyan csajt, akivel nincsenek kvázi párkapcsolatban, nem hozna haza.

Viszont azt elvárják, hogy besegítsen otthon, kertben, vagy pakolni, vagya telken, fűnyírás, gyümölsösben munkák...stb

De ezek olyanok, hogyha hazautazom én is megteszem, közben 4,5 éve nem élek otthon, férjnel vagyok, és a párom is segít, ha megyünk haza pár napra.

Sribtem saját gyerekkel ugyanezt csinálnám, mint a szüleim a tesómmal.

Mikor ugyanígy otthon laktam, akkor tőlem egy fillért sem fogadtak el. A kaja jegyemen minden hónapban bevásároltam hazára. A saját dolgaimat magamnak vettem( ruhák, sampon, telefonszámla)

A dolgaimba semennyire nem szóltak bele. Nyilván ha valami gáz dolgokat csináltam volna akkor biztos. De hova megyek mikor mit csinálok, soha nem volt téma.

Én a szülő szemszögéből látom ezt a kérdést. A gyermeket mindig támogatni kell szellemileg és anyagilag is, lehetőség szerint, hogy önálló életet élhessen, motiválni a fejlődésre.

Nem csak agyi fejlődésre, de életbelire is. Ezért mi, amikor egyetemre ment, csak akkor biztattuk arra, hogy dolgozzon, amikor már talált olyan munkát, ami a szakmájához kapcsolódott. A lényeg: nem engedtem volna a Mekiben melózni, ha tőlünk is megkaphatja azt a pénzt.

És abban is támogattuk, hogy költözzön el, kezdjen saját életet, már egyetemi évek alatt, így szakkolis lett (budapesti lakosként), majd pedig albérletbe került a barátnőjével.

Ha otthon akart volna lakni, megértettük volna, de nekem fontos az is, hogy ő fejlődjön, nem csak a pénz az, amit nézni kell!

Ha itthon lakna velünk a 22 éves fiam, nem kellene semmibe sem beleadnia, de gyerekként kezelnénk azt hiszem. Nem tudom. A családban sose fordult ilyesmi elő. De szerintem nem kérnék a pénzéből, de beleszólnék az életébe, mert ugyanúgy kezelném, mint egy 17 évest, mivel ugyanolyan is.

Olyan dolgokat szabnék meg, hogy az én házamban milyen lánykák fürödhetnek, meg ilyesmi. Mert ugye mi takarítanánk utánuk. Vagy, hogy az én házamban ne dohányozzon, ilyesmiket.

Én gyerek vagyok. Otthon lakom. kb 90-et keresek.

Pénzt nem fogadnak el de hugomat rendszeresen viszem valahova (állatkert, mozi, cirkusz stb.) azt én fizetem ki neki is illetve ruhákat is veszek neki.

Otthonra fizukor vásárolok tisztasági szereket (mindenkinek).

22 L