Édesanyámnak semmi sem jó és szidja a páromat is. Hogyan tudnám lenyugtatni hogy becsüljön minket?

Édesanyám most lesz 50 éves, depressziós és átesett gerincműtéten is. Párommal 5 éve együtt élünk de sajnos nem tudunk elmenni anyámtól mert beteg nem tud még dolgozni csak rokkant ellátást kap. Sajnos nagyon vehemens természete és könnyen rágörcsöl olyan dolgokra is amiben nem neki kell döntést hozni hanem nekem vagy a páromnak és kényszeresen azt akarja hogy úgy döntsünk mindenben ahogy ő akarja de közben azt vallja hogy a mi életünk a mi döntéseinkkel de ha nem az ő "útját" választjuk akkor megy a perpatvar. Képes abból 1 órás üvöltözést rendezni hogy a köret ebédre nem rizs hanem főtt krumpli. Sikerült elintézni hogy legyen új telefonja, tablete, laptopja és kivehető fogsora ezzel is úgymond megkönnyítve az életét mivel itthon van egész nap ha kér valamit ahova el kell menjünk vagy szüksége van valamire elintézzük mindig de nem értékeli csak akkor, utána pedig jön hogy nem foglalkozunk vele holott rengeteget beszélgetünk és társasozunk. A műtét után szárnyalt de ahogy elkezdett megint fájni a dereka azóta jött elő megint. Leszokott a dohányról most ecigit szív, nem iszik és a gyógyszerfüggőségéről is lassan leáll. Ez mind irdatlan nagy pénzbe kerül de nem érti meg hogy nem neki kell aggódnia a pézügyek miatt hanem nekünk. Szerintetek hogyan lehetne jobban kezelni őt? Pszichiáterhez járt ma már csak a gyógyszert írja neki. Eddig még azt mondom elvoltunk de kezdek egyre inkább bezárkózni és feszült lenni emiatt a szokásosnál is jobban. A munkám egész embert kíván de mellette muszáj bedolgoznom máshova is.

23/F