Hogyan magyarázhatnám el anyumnak, hogy nem feküdtem le a barátommal?

Van egy olyan gyanúm hogy sehogy.

"Már elmondtam 100× hogy nem feküdtünk le. Őszintén válaszoltam. Mit szeretnél? Hazudjam azt hogy igen, hogy utána azt mondhatsd hogy ugye hogy tudtam hogy hazudtál aztán eltilts tőle hogy itthon üljek mint anyuci pici lánya? Mit tegyek hogy elhidd? Menjek el nőgyógyászhoz, hogy hivatalos papírt lebegtethessek és meggyanúsíts azzal hogy azt is hamisítottam? Ha sehogysem hiszed el akkor felesleges kérdezgetni. Mit szeretnél, mit tegyek?"

Valami hasonlót dumát elmondasz neki hátha leesik.

Esetleg kérdezd meg hogy ő nem-e volt ilyenkor szerelmes, jöhetsz nagyszülők történeteivel, stb. Ha ezek után sem hiszi el, akkor nincs mit tenni, hagyd figyelmen kívül, hátha megunja.

Amúgy apád mint személy létezik? Bevonhatnád őt is, hátha a jobban jönnél ki belőle. Barátod szülei?

A többi válaszolónak:

Az szép és jó hogy miért hiszi azt, de igazán felfoghatná hogy ha minden nap ezzel izéli a lányát azt fogja elérni hogy nem fog megbízni benne, esetleg megutálja, elköltözik otthonról amint lehet, és igazából mindkettőjüknek kellemeten. A kérdés pedig az hogy hogyan magyarázhatná el, azt már megtudtuk hogy miért hiheti azt.

Na ez csodás hír, akkor tessék az többieket is bevonni és valami fentihez hasonló dumával megpróbálni. Amennyiben nem megy akkor ha kérdezi hogy izé, annyit mondasz hogy nem és otthagyod, vitatkozzon magával.

Am elég nagy mennyiségű pénzt mertem volna rá tenni hogy magából indul ki, és nem akarja hogy ugyanazt követsd el amit ő. ez nagyon jó, kérdezd meg tőle, hogy egy ilyen idegesítőkampány mennyit segített volna rajta, ha minden nap ordítoztak volna vele olyan miatt amit meg sem tett.

Elmondhatod édesanyádnak, hogy neked nagyon fontos lenne, hogy jó kapcsolatot ápolj vele, hogy tudd hogy számíthatsz rá és mindig lehetsz őszinte.

Elmondhatod, hogy neked most nagyon fáj, hogy megkérdőjelezi az őszinteséged.

Elmondhatod, hogy eddig sose érezted, hogy hazudnod kellene neki és ezután se szeretnéd.

Megkérheted, hogy képzelje magát a helyedbe, hogy megosztja egy intim magánügyét az édesanyjával őszintén és az nem hisz neki. Hogy hogyan érezne ezután vele? Kérdezd meg, hogy ha azt látná, hogy az igazságot nem hiszi el az anyu, akkor hazudna-e azért, mert úgy tűnik, hogy a hazugságot jobban elhinné?

Megerősítheted abban, hogy egy szuper anya és eddig olyan jól érezted magad vele és azt gondoltad, hogy lehetsz mindig őszinte és olyan jó lenne, ha ez így maradna. Mert így később elmondhatnád majd neki azt is, amikor tényleg lefeküdtök a barátoddal.

Elmondhatod, hogy ha azt látja, hogy egy területen még túlságosan naiv vagy vagy csak tájékozatlan, akkor szeretettel adjon arról információt neked, s bízzon benne, hogy ezt az információt a magadhoz való eszeddel fel fogod használni, hogy a tőled telhető legjobb döntéseket hozd.

De mindenek előtt a legfontosabb, hogy állj ki a védekező állásból és kezdj el beszélni az érzéseidről neki és esetleg kérd, hogy beszéljen ő is az érzéseiről, mert meg szeretnéd érteni, hogy mi is a baj. Kerüljétek az ítélkezést, hogy ilyen vagy és olyan vagy, arról beszéljetek, hogy hogyan élitek meg az esetet, milyen szubjektív érzéseket ébreszt. Érzésbe ugyanis nem lehet belekötni, hiszen értelmetlen azt parancsolni valakinek, hogy ne érezz így vagy úgy, viszont felnyithatja a szemünket, hogy amit mi ennek vagy annak gondolunk, az a másikban esetleg teljesen máshogy csapódik le. (Férfiakkal nehezebb a helyzet, mert ha nekik beszélünk az érzéseinkről, sokszor hibáztatásnak veszik és berekesztik a tárgyalást.:)) De ebben az esetben jó lépés lehet.