Szülőként hogy élitek meg, miért ilyen nehéz néha dicsérni a gyereket? Ti mennyit dicséritek a gyereketeket?

A gyereket akkor kell, akkor szabad és akkor érdemes, amikor tényle megérdemli. Akkor meg mi a nehéz benne?

Ha meg nem érdemel dicséretet, akkor nem is szabad, mert azzal csak azt akadályozod, hogy normál értékrend alakuljon ki benne.

Soha nem okozott nehézséget, hogy megdicsérjem a gyerekemet.

Ha valami olyat csinál, amiért jár a dicséret, akkor megdicsérem.

Hogy frászba lenne nehéz a saját gyerekedet dicsérni?

Mióta megszülettek a gyerekeim, mindig, minden lehetőséget kihasználok, hogy dicsérjem, erősítsem őket, erősítsem az önbizalmukat.

Én minden kritikát mint segítséget nyújtottam nekik, de közben hangsúlyoztam, hogy mi az, amiben jók, és mi az, amiben javítaniuk kell.

Nálunk apa volt ilyen mindig a szomszed kertje zoldebb típus. Folyamatos lenézés, velunk nem foglalkozott, életemben nem beszélgettunk a napi teendokon kivul semmirol, ma meg a gyerekemmel probalja ugyanezt eljatszani, mintha rosszabb lenne mint a tobbi megannyi más gyerek.

Önbizalmam azota is nulla. Eletképtelennek latom magam most is. Annyit tanultam csak ebbol, hogy 1. nem eroltetem az unokázást vele, 2. Semmivel nem kevesebb egy csonka család.