Ha a gyerek betölti a 18-at, miért lesz sokak szemében hirtelen élősködő és ingyenélő?

Nem tudok pontosan válaszolni a kérdésedre, csak a saját példámmal.

Nagy fiam érettségi után 140 km-re ment egyetemre, ott összejött egy lánnyal,gyakorlatilag egyik sem költözött többet haza, kimentek küldföldre 6 éve ott élnek.

Összeházasodnak, gyerek született, már haza sem akarnak jönni.

A kisebbik fiam itthon lakott, 22 éves koráig tanult.

Utána viszont annyit válogatott az állások között, hogy sokszor hónapokig nem dolgozott.

Ez engem nagyon bántott, hisz én is és a férjem is eljártunk dolgozni, ő meg várta a jó munkahelyet.

Nem mondtuk neki, hogy menjen el itthonról, de azt igen, hogy záros határidőn belül el kell menni dolgozni, ha tetszik neki, ha nem.

Ki ment küldföldre 4 hónapra.hazajött jó sok pénzzel, de megint hónapokig nem dolgozott.

Megint elfogyott a türelem és megmondtam neki, ha ő nem talál munkát, akkor majd én találok és ha tetszik, ha nem oda kell mennie dolgozni.

Talált munkahelyet és csodák.csodájára egy olyan barátnőt is aki azóta is viszi előre.

Bár, akár 2 szobát is tudtam volna adni nekik /de a lakás nem 2 generációs/ ők elmentek albérletbe lakni.

Most dolgoznak fizetik az albérletet és gyakran jönnek hozzánk, szeretnek bennünket és mi is szeretjük őket.

Ezt csak azért írtam le, mert szerintem nem lesz a gyerek hirtelen élősködő, de ha a szülő engedi és a gyerek hajlamos rá, bizony előbb utóbb rá szokik arra, hogy nem kell dolgozni, akkor is meg lehet élni :(

Ez megint egy olyan kerdes, aminek az eg vilagon semmi ertelme, csak annyi, hogy a 2 oldal ismet osszeugorjon, pontozgasson lefelele, es sertegesse a masik oldalt....

Amugy hetente van ilyen kerdes, es en is talaltam ebben a temaban, olvass vissza.

Mondjuk ez inkább arra a gyerekre vonatkozik szerintem, aki ahogy betoltotte a 18at úgy csinál, mintha ő xarba volna a spanyolviaszt : ő felnőtt, neki senkinek parancsol, neki mindent lehet onnantól.

Az én gyerekem még kicsi, de hogy őszinte legyek, remélem hogy az eletcelja nem az lesz, hogy itthon éljen velünk, hanem az, hogy a saját lábára álljon és önálló életet éljen. Nem szeretném, hogy 24 évesen még itthon lakjon, ha már dolgozik.

Nem a 18. szuletesnap az igazi valasztovonal, az csak egy jogi hatar a gyerek es a felnott kozott (illetve meg az se, mert a jog is ismer gyermekkorut, serdulot, fiatalkorut stb).

De egy gyerekkel szemben nyilvan masok a tarsadalom es a csalad elvarasai is, mint egy felnottel szemben. Ezek fokozatosan alakulnak ki, es nem egyik naprol a masikra, de ahogy felnottkorba lep az ember, mar elvaras hogy alljon meg a maga laban, ahogy a szulei is, mert ez a termeszetes.

A gond az, hogy vannak "gyerekek", akik makacsul nem hajlandok felnoni, mert gyereknek lenni sokkal egyszerubb es kenyelmesebb. Nekik nem art egy kis nogatas.

Nem tudom elnek e meg a nagyszuleid, de gondolom a szuleidet se ok tartjak mar el.

6: na igen, ez meg a masik oldala a tortenetnek. Mikor arrol van szo, hogy neki ugy jo, akkor o mar felnott ember, ne szoljanak bele semmibe, azt csinal amit akar, kuss legyen mindenkinek.

De mikor arrol van szo, hogy lakni, ruhazkodni, enni, szorakozni, akkor megint o a pici gyerek.

Vagy-vagy, a ketto egyutt nem megy.