Kezdenétek kapcsolatot egy olyan férfival, akinek van egy 4 éves fia? És persze elvált.

Mi kezdtünk egymással kapcsolatot, mindkettőnknek volt már gyereke. Azt hittem, könnyebb lesz. Hát nem. Baromi nehéz.

Ennek ellenére, lehet nagyon jó kapcsolat, és van az a férfi/nő, akiért megéri bevállalni.

Most még nem. 28 éves vagyok. Ha nem lenne párom, most még lenne esélyem olyan férfit találni, akinek nincs gyereke.

Én alapvetően nem érzem magam jó anya-alapanyagnak, nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel, frusztrál, hogy máshogy kell velük beszélnem, mint egy felnőttel, hogy még sok mindent nem értenek meg, más élethelyzetben vannak. Plusz... ahogy a szakítások-válások és vasárnapi apukaságok mennek mostanában (nemcsak nálunk, hanem mindenhol a világban)... nem ritka az az eset, amikor az új nő egy olyan helyzetbe csöppen bele, hogy 1) az ex fúrja az új kapcsolatot, mert még szerelmes, 2) az ex fúrja a kapcsolatot, mert pénzéhes, 3) csak szimplán annyira megromlott a kapcsolat a két fél között, hogy ott tesznek keresztbe egymásnak, ahogy tudnak. Nekem meg nem hiányzik az, hogy 200x kelljen meggondolni, mit mondok a kölöknek, mikorra szervezek programot, milyen árú kabátot veszek magamnak, nehogy az ex bekavarjon. Az sem hiányzik, hogy ne lehessen egy nyugodt hétvégém vagy hétvégi programom. Az sem, hogy... hát sok apa van, aki a válást azzal próbálja meg a gyereknél kompenzálni, hogy elkényezteti és nem neveli meg, hogy ne érezze azt, hogy apu elhagyta. Akkor meg ugye én tűrjek el minden neveletlenséget, ne szóljak rá, mert nem én vagyok az anyja... plusz az egy dolog, hogy a gyerek mindig az első, de úgy meg nem akarok kapcsolatban élni, hogy én meg mindig az utolsó vagyok, és kb. ingyen puninak meg házicselédnek vagyok tartva. Nem azt mondom, hogy minden elvált apa ilyen, de sajnos nagy eséllyel futok bele egy olyanba, akire legalább egy igaz az előbb felsoroltakból...