Van itt olyan felnott aki sulyos serelmek vagy magarahagyottsag miatt megszakitotta a kapcsolatot a csaladjaval?

Külföldön lakom és emiatt magamrahagyatottságot éltem át jó pár évig , de most picit enyhült , teljesen sose fog elmúlni.

Habár beszélünk skypeon órákat , naponta, mégis a való világban mintha nem létezne anyám , hiszen ha beteg vagyok , nem tud segiteni es forditva.

Nagyon kulönös helyzet ez, van csalad es megsincs mint a mesében .

Erröl könyvet lehetne irni.

A szulöket senki nem pótolja. Aki mellettuk éli a felnöttkorát és minden héten vagy nap találkoznak , nem tudja milyen szerencses.

Mindig nézem a kétemeletes házakat és álmodozom h mi lakunk ott.

Ez a gyökértelenség érzése nagyon megtépázza az önbizalmat, nincs az a kiállás, magabiztosság az ember a senki kutyája.

Volt konfliktus a szuleimmel de a kapcsolat megmaradt , mégis magamrahagyottárvának érzem magam , pedig 40N vagyok.

Nem teljesen, de 10 éve apám leszar én meg már nem teperek érte, csak ne várja el, hogy segítsek neki, ha rászorul.

28n