Egyre több a konfliktus az idősödő szüleimmel, hogyan kezeljem?
Külföldön élek, így keveset találkozunk, de minden találkozást elront valami "meglepetés". Konkrét példák: - Apám erősködésére feltettem egy általa hozott kormányzárat az autóra, amit utána nem lehetett levenni. A lakatos brutális összegért fűrészelte le, majd anyám megjegyezte, hogy már otthon is alig bírták levenni a kocsiról a cuccot, csak ezt "elfelejtették". Se egy "elnézést kérek", semmi.
- Szintén apám "buliból" felhúzta az XS-es motoros bukósisakomat az L-es fejére, hosszas utánajárás és a gyártó megkérdezése alapján ki kellett dobni. A reakció csak vállvonogatás, és "ne hisztériázz"
- A 10 éves autómat cseréltem, kérték, hogy ne adjam el itt, ők szeretnék még 1-2 évig használni, hogy időt nyerjenek, mielőtt nekik is újat kell venni. Most, hogy az autó hazavitelével kapcsolatban szervezési problémák vannak, amiket meg kell oldani, a fejemhez vágták, hogy "akkor add el ott" (ami most már lényegesen több probléma lenne, mint hazavinni).
- A hóláncot én egész évben a kocsiban szoktam tartani, mert elfér, és így nem "felejtőzik el" soha. Most, hogy haza kellene vinnem az autót Ausztrián keresztül, feltűnt, hogy hiányzik - mint kiderült, apám vette ki a nyáron (nem szólt róla), mert hogy "nyárra minek". Azt, hogy nem egyhamar járok náluk megint, nem vette figyelembe, most vehetek újat.
Bevallom, én is lehetnék türelmesebb, de nagyon nehezen megy. Tavaly nyáron nagyon megszakadt bennem valami, amikor 2 hétig náluk voltam, és pont úgy viselkedtek, mint 12 éves koromban. Nagyon nehezen viselem, konkrétan fáj a gyomrom, amikor arra gondolok, hogy az autó miatt haza kell menni. Az ő álláspontjuk, hogy "nem is tudják, hogyan tegyenek a kedvemre", és én generálom a konfliktust. Van erre megoldás?
válasza:
válasza:Bocs, de én úgy látom, hogy nem ők változtak meg, hanem te lettél türelmetlenebb.
Ráadásul a saját saradat is próbálod az ő nyakukba varrni!!
válasza:"A hóláncot én egész évben a kocsiban szoktam tartani, mert elfér, és így nem "felejtőzik el" soha"
Akkor a szöfdeszkát is tartsd a kocsiban, mert nem felejted el, ha jövőre nyaralni mész.
válasza:Nálam pontosan ugyanez van.
Nem szabad engedned, hogy ennyire beleszóljanak az életedbe. Engem is a kocsival szivatott meg, folyton van valami kellemetlen meglepetés.
Nem hagyom, hogy a dolgaimhoz nyúljanak mert tudom, hogy nem értenek hozzá. Amikor fater mégis hozzányúlt, akkor lejött a fényezés. Iszonyú mérges voltam de meg volt róla győződve, hogy mindent jól csinált. Utána vihettem műhelybe. Legutóbb az ablaktörlőt vágta haza, mert kb pajszerral nyúl mindenhez, amihez igazából kézzel vagy kesztyűvel kéne.
Nem a kedvedre akarnak tenni hanem beleszólni az életedbe. És ha te ellenállsz, azt ők hisztinek nevezik.
Ez az autóeladás meg olyan, mint amikor én ki akartam dobni régi holmikat, ők meg fogták és kikukázták és átnézték, mi az ami még jó lehet nekik. Persze semmit nem használtak fel utána, csak bedobták egy sarokba.
Iszonyatosan idegesítő! Mintha üldözne valaki, mintha agyon akarnának nyomni.
Úgyhogy én mindent magamban tartok, hogy ne szóljanak bele, ne másszanak a nyakamra a kéretlen segítségükkel, ne mondjanak véleményt - nem érdekel. Ha megsértődnek, az sem érdekel.
Megértelek, nekem is gyomoridegem van tőlük.
válasza:Miért gond az, hogy a hóláncot a kocsiban tartja? Én ott tartom a hóseprűt, és akkor mi van?
Nem ő lett türelmetlen, hanem zavarja, hogy úgy kezelik mint egy tehetetlen idióta gyereket, és ez teljesen érthető, hisz felnőtt ember.
Ugráltatják, plusz programot csinálnak neki feleslegesen, hisztiznek neki, belemásznak az életébe. Ez nem normális. Aki szerint igen, az még nem vált le anyuciról.
4es voltam.
válasza: válasza:Ismerős a szituáció...
Ilyenkor mindig előveszem ezt a kis történetet, elolvasom, és megváltozik minden.
Bruno Ferrero: A számla
Egy este, amikor az anya a vacsorát főzte, a tizenegy éves fia megjelent a konyhaajtóban, kezében egy cédulával.
Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a gyerek a cédulát az anyjának, aki megtörölte a kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
"A virágágyás kigyomlálásáért: 500,-Ft
A szobám rendberakásáért: 1000,-Ft
Mert elmentem tejért: 100,-Ft
Mert három délutánon át vigyáztam a húgomra: 1500,-Ft.
Mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000,-Ft
Mert minden nap kiviszem a szemetet: 700,-Ft
Összesen: 4800,-Ft."
A mama kedvesen nézett a fia szemébe. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és a cédula hátuljára ezeket írta:
"Mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
Az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett töltöttem: 0 Ft
A sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0 Ft
A könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
Mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0 Ft
Minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amiket készítettem neked: 0 Ft
Az ételért, amit mindennap neked adok: 0 Ft
Amikor befejezte a mama, mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak.
A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből.
Összegyűrte a papírost és azt írta a saját számlájára: "FIZETVE".
Aztán az anyja nyakába ugrott és csókokkal halmozta el.
válasza: válasza:8-as:
Feltételezem, te sohasem okoztál anyagi kárt a szüleidnek, sohasem törtél el vagy össze semmit, sohasem hagytál el semmit, gyerekkorodtól kezdve inkább hoztad haza a házhoz a pénzt, mint vitted el.
Ha pedig valamit még is tönkre tettél, akkor azt a szüleid kíméletlenül kifizettették veled.
Biztos így volt...
Köszönöm mindenkinek, hogy elmondta a véleményét. Odáig én is eljutottam, hogy a legegyszerűbb lenne ritkítani a találkozásokat, de nem tudom, hogy ez megoldás-e, vagy csak tüneti kezelés. A gond az, hogy nem szándékos rosszindulatból fakadóan csinálnak problémát (ha így lenne, az nekem egyszerűbb lenne), hanem tényleg nem értik, hogy mi a gond. Az ő szüleik sem tartották tiszteletben, hogy felnőttek (amin annak idején nagyon fel voltak háborodva), most ők ugyanezt teszik velem. Elmondtam nekik, hogy ha pl. úgy viselkednének nálam, mintha egy másik rokonnál járnának vendégségben (nem kell feszengeni, de ott például nem jutna eszükbe átrendezni a lakást, vagy beletúrni a rokon magánéletébe), de ezen nagyon megsértődtek. Igen, én is türelmetlenebb lettem, főleg így a 30-at elhagyva.
Egyrészt fene tudja, meddig maradnak egészségesek, meddig lesznek még itt. Nagyon rossz dolog lehet úgy elveszíteni egy szülőt, hogy rossz a kapcsolat. Viszont ahogy az egyik válaszoló írja, olyan, mintha agyon akarnának nyomni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!