Hogy beszéljem le anyát, hogy ilyen körülmények között ne vállaljon gyereket?

Anyukám 43 éves, az egyik barátnőjének (a legjobb barátnőm anyukája) most lesz gyereke, januárban. És anya egyre többet mondja, hogy milyen jó lenne itthonra is egy kisbaba, én úgyis elköltözöm a a nyáron, itt lesznek ebben a hatalmas házban ketten a férjével.

Viszont szerintem a jelenlegi helyzetükön egy baba csak rontana.

Ugyanis anya férje 50 éves, évek óta a kapuzárási pánik megy nála. Irigy, csak magának akar mindent és megcsalja anyát. A kalandjai általában 2-3 havonta kiderülnek, olyankor itthon megy a balhé, kiabálás, "költözz el innen" szöveg, de pár hét alatt kiengeszteli anyát ajándékokkal és ígéretekkel, hogy minden más lesz, ha anya azt akarja, csináltat itthon egy külön irodát és majd itthonról dolgozik, stb.

De ebből semmi nincs soha, a pasi reggel elmegy itthonról és este 7-8 körül jön haza. Mert reggel és délután edzeni megy, vagy egyéb programokat csinál magának. Anya viszont este 8-kor már alszik, ami jobb is, mert ha nem alszik 10-12 órát, akkor másnap borzalom, mindenen hisztizik és sír... Komolyan, ma azon sírta el magát, hogy azt mondtam, nem vacsorázok itthon, mert 8-kor találkozok két barátnőmmel és beülünk valahová vacsizni.

A barátnője, akinek meg gyereke lesz, teljesen kiegyensúlyozott családban él, a férje is normális és nincsenek náluk veszekedések, meg ordítozások folyamatosan. Van már 3 közös gyerekük, egy normális család. Anya pedig képtelen belátni, hogy a miénk nem az...

Ezt persze így nem akarom vele közölni, de nem tudom, hogy mit tehetnék, mit mondhatnék neki, hogy kicsit észhez térjen.