Mit tennétek, ha dogozna a gyereketek?

Ha drogozna nem örülnék neki, de ha dolgozna annak sem. Csináljon valami hasznosat az emberiségért.

Rácsapnék a kezére.

Nagyot csalódnék benne. De az is számít, hogy hány éves gyerekről van szó. Ha felnőtt, akkor vállalja a hülyeségének következményeit.

Elgondolkodnek, hogy mit bæsztam el a nevelesen.

Attól függ. Ha 13-14 éves, akkor nem hagynám, mert tudom hogy hova vezet. De ha 17-18 akkor már nem annyira gyerek hogy ne tudja hogy mit tesz magával. Persze nem tagadnám ki de hogy bepakolnám elvonóra ha magától nem bír leszokni, az fix.

Mindent megtennék azért, hogy belássa a bajt, és le tudjon szokni.

Elvonóra vinném.

Ha ez kiderülne, akkor komolyan le kell vele ülni, és megbeszélni, hogy mióta és milyen mértékben csinálja, mi vette rá, hogy ezt tegye, mit szed, stb. Fontos, hogy úgy érezze, partner akarsz lenni a problémában, nem pedig a „rettentő okos szülő”, mert máskülönben nem lesz őszinte, ami a pozitív irányú változást elő tudná segíteni (sőt, még jobban belelököd a gödörbe). Ha sikerült mindent nyíltan átbeszélni, akkor fel kell tenni a kérdést; jó ez az állapot neki, vagy szeretne változtatni; nagy valószínűséggel el fogja fogadni a segítséget a leszokáshoz, ha mégsem, akkor nem tudsz mást csinálni, mint tiszteletben tartod a döntését (ha nagykorú és a saját lábán áll, egyébként sincs sok választásod).

Érdekelne hogy honnan van rá pénze. Mert ugye a Kox meg a Herka nem ingyér van.