Mit gondoltok az olyan szülőkről, akik saját akaratukat ráerőltetik a gyerekeikre?

Itt olyanra gondolok, hogy a szülő be nem teljesült álma mindig hogy ő is egy híres zenész de nem jött neki össze és gyerekeinek kötelezi a zenetanulást, hogy majd ők azok lesznek. Engem anyám 10 évig zenére járatott, úgy, hogy világéletemben utáltam, és mivel nem jött össze, hogy jó legyek belőle, ezért húgomnak is elkezdte erőltetni 1 éve de neki se adottsága se érzéke se kedve sincs hozzá, a kislány is utálja és nem megy neki, mást akar de anyám nem engedi abbahagyni, mert neki már muszáj zenésznek lennie. És már így is majdnem a halálba kergettem, hogy én nekem nem tetszett az egész szóval húgomnak nem fog semmilyen teret sem engedni ebből. 8 éves a kislány és minden nap este 6 után ér haza, mert furulyát és zongorát tanul egyszerre mellette a nehezebb, emelt szolfézsra íratta be, és iskolában is zenei osztályra jár, mellette énekkarra akarja must beíratni még, így még később fog hazaérni lehet. Ezek lennének a jó szülők?

UI: ezt a kérdést pont azután fogalmaztam meg, hogy húgom karácsonyi furulya koncertre megy éppen és itthon gyakorolt de olyan hamisan megy és közben sírva gyakorolt mert ő ezt nem akarja de anyám csak üvöltözött vele, hogy "csináld, különben beégsz, hamis vagy és nagyon rossz, muszáj profinak lenned, ne hozz rám szégyent te *cenzúrázva*!".