Bántalmazó szülőkkel felnőttek, ti is éreztetek így?

Gyerekként el nem tudtam képzelni, hogy más barátnőim, osztálytársaim, egyszerűen más gyerekek hogyhogy nem félnek a szüleiktől, hogy tudnak nyugodtan bejönni az iskolába, várni, hogy hazamehessenek, hogy lehetnek ilyen kiegyensúlyozottak.

Kislányként (10-11) azt hittem, az osztálytársaim csak viccelnek azzal, amikor azt mondták, őket nem szokták megverni, számomra ez hihetetlen volt.

13-14 évesen is úgy éreztem, minek az embernek család, ha az a lényege, hogy bántják egymást, jobban fél az ember, mint az iskolában, vagy idegenektől.

Egyszer még etika órán mondta a tanítón néni nyolcadikban, hogy a gyerekek akkor érzik biztonságban magukat, ha otthon vannak a szüleikkel. Erre nekem az volt az első gondolatom, azokkal a gyerekekkel valami biztos nagyon nincs rendben, mert én akkor érzem magam biztonságban, ha egyedül vagyok otthon, vagy ha jó messzire onnan.

Elég durva bántalmazásban és lelki terrorban részesültem kb 3 éves korom óta (nincs olyan emlékem, amiben még nem féltem volna) egészen 19 éves koromig, amíg el nem költöztem, de még mindig valahogy nem vagyok rendben teljesen.

24N