Szülőkkel együtt élni ilyen esetben? Mit gondoltok?

Én lennék a barátnő/leendő feleség a történetben. Párom családja mezőgazdasággal, állatokkal foglalkoznak, elég szerteágazóan. Egy nagy tanyájuk van, nem messze a várostól. Amit amúgy nagyon szeretek, csendes mégis közel van, amúgy is sokat megyünk ide oda. Ketten vannak testvérek, egy öccse van. És úgymondegy házban élnek. Inkább társasház szerű, földszinten két lakás, emelet egy, külön bejáratokkal.

Most szeretnénk összeköltözni, de én félek így. Beszéltünk arról, hogy beköltözhessen ő a városba, de nem akar építkezni. Azt mondja pénzkidobás lenne ott hagyni egy fullos házat. Eladni ugye nem tudná, hisz a családja mással nem élne. Bár szerintem az apja is adna pénzt nekünk. Olyanokkal akár kábítani, hogy alakíthatunk rajta vagy építhetünk hozzá ha két gyereket szeretnék. Mivel neki kettő már van, külön szobákban, így csak egy gyerekszoba maradna.

A másik gond éppen a gyerekekkel van. Vagyis nem velük, őket szeretem. Nagyon jól neveltek, tényleg látom hogy klassz gyerekek. Majdnem annyit vannak páromnál mint az anyjuknál. Ezzel sincs gond őket szívesen látom. Viszont tudom hogy sokszor viszi őket az anyja oda, páromékhoz. Mert szeret lovagolni, vagy a párom anyjával, vagy párom öccsének a feleségével beszélgetni. Nekem nagyon furi lenne hogy sokat találkoznánk. Néha nem gond, váltók vele pár szót, normális.

Én nem vagyok ilyen nagycsaládos. Szüleim, öcsém távolabb élnek, gyerek nincs. Egyrészről örülök, hogy itt a család. Kedvelek mindenkit, csak nem tudom menjek e bele hogy oda költöztünk össze. Félek ott ragadunk akkor is ha nekem nem az a legjobb.