Apukám miért akar minden áron lebeszélni az egyetemről?

Azért hihetelen, hogy megint milyen válaszok érkeztek...borzasztó komolyan mondom, azért szerintem egy szülőnek illene támogatnia a gyerekét (nem feltétlenül anyagilag), hogy minél könnyebben meg tudja valósítani az álmait és ne visszatartani, eltántánorítani vagy megakadályozni akarja, pláne ne zsarolja és dobja ki az utcára, ha valamiben nem ért vele egyet...azért ez undorító.

Csak én nem értem, hogy mik azok a milliós, óriási költségek, amiket itt megemlítettek? Lehetséges, hogy új dolgot mondok, de létezik olyan, hogy államilag támogatott képzés, vagyis nem kell tandíjat fizetni. Az elmúlt években 420-430 körül volt a ponthatár (most éppen alacsonyabb is volt, mint az önköltséges) és nem azt mondom, hogy olyan könnyű az emelt biosz és az emelt kémia/fizika, de azért közel sem teljesíthetetlen dolog ennyi pontot összeszedni. Ráadásul a kérdező írta, hogy szorgalmas, kitűnő tanuló, nyelveket is beszél, szóval gondolom, hogy ezt is meg tudná ugrani és jó eredménnyel végezni, így bekerülne államilag támogatott képzésre és ha szorgalmas, elszánt és valóban azt akarja, akkor az orvosit is képes lesz elvégezni. Nyilván a tandíjon kívül még vannak költségek, pl. jegyzet, könyvek stb., vagy ha más városban tanul tovább, akkor kollégium/albérlet, amit ki kell fizetni, de a többit pl. rezsi, kaja, higiénia stb. úgy is ki kell fizetni, ha nem megy sehová és otthon marad. Én azt mondom, hogy azok vannak a legnehezebb helyzetben, akik átlagos, normál színvonalon élnek, mert ők túl jómódúnak számítnak ahhoz, hogy szociális támogatást vagy kollégiumot kapjanak, de ahhoz pedig már szegények, hogy csak úgy zsebből kicsengessenek százezreket pl. albérletre. Úgyhogy, aki tényleg rászorul és a szociális helyzete indokolja, az megannyi támogatást, ösztöndíjat kap, ami már nagy segítség.

Szerintem ülj le apukáddal és ezt beszéljétek át. Mond el, hogy te márpedig orvos szeretnél lenni, mindent meg is teszel az ügy érdekében, jól tanulsz és szeretnéd elérni a célodat, de ehhez neked az ő támogatására is szükséged van. Persze, 18 éves leszel, azt csinálsz, amit akarsz stb., de nem olyan jó az, ha folyton veszekedések vannak és abszolút nincsen semmi egyetértés köztetek, esetleg folyton le akarnak beszélni stb. és lehet kerülgetni a kérdést, de 18 évesen egy szál érettségivel az embernek nincsen túl sok lehetősége olyan munkát találni (főleg egyetem mellett), amiből az egész életét önállóan tudja finanszírozni, így azért valamilyen mértékben anyagi támogatásra is szükség van. Ezeket a kérdéseket mind beszéljétek át, apukád is mondja el, hogy konkrétan mi a problémája, miért nem szeretné és mindezt normálisan indokolja meg. Szerintem jobb ezt most megbeszélni, felesleges húzni, halasztani a dolgot, mert előbb-utóbb ugyanúgy fel fog merülni és jobb ezt előre megtárgyalni. Szerintem pont most a legjobb, egy évvel előtte megbeszélni, utánajárni a dolgoknak stb., mert most még bőven van rá idő. Egyáltalán nem korai, én 16 évesen már 12. osztályos voltam, ha akkor állok neki azon gondolkodni, hogy hm...mi is legyen, akkor még mindig ott ücsörögnék az ágyam szélén...

Az, hogy valaki orvosira akar járni, mitől követelőzés?

Megnézném mit csinálnál az életben, ha nem lennének orvosok. Hülye provokátor vagy, nem vagy sem vicces, sem hihető, jelentettelek.

Ezt a félévi másfél millát meg honnan veszed?

Oké, valóban kb. ennyi a tandíj önköltségesen, de a magyar orvostanhallgatók több, mint 90%-a államilag támogatott képzésen van. Én elsőéves orvosis vagyok, van kb. 200-210 ember az évfolyamomon, aki államilag támogatott képzésre jár (ergo 0(nulla!!) forint a tandíj, csak a tankönyveket, kollégiumot, utazást kell fizetni, de ezeket akkor is kell, ha valaki nem orvosira, hanem más szakra jár), meg van kb. 10 ember (igen, csak ennyi), akik önköltséges képzésre járnak, ezeknek is a többsége már 30+ éves, akik korábban már dolgoztak, és megkeresték rá maguknak a pénzt és/vagy korábban jártak már más szakra is.