Kapuzárási pánik lenne? Mit csináljak?

De van felé szeretet, pont ezért bánt ez az egész. Mert írtam, hogy nem tartja senkivel a kapcsolatot, csak én maradtam neki és pont ezért nem tudom csak úgy leszarni a fejét és itthagyni, hogy akkor nem láthatja az unokáját. Pont azért írtam ki a kérdést, hogy kinek mi a tapasztalata, mert megoldást szeretnék, nem hátat fordítani neki. De attól még nem nézhetek el neki mindent, mert az emberi kapcsolatoknak nem az a lényege, hogy az egyik szabadon bánthatja a másikkal, ahogy kedve engedi. Egyszer azért vagyok szemétláda mert a “nyakára költözöm” és teher vagyok neki, utána meg azt mondod, hogy nem törődöm vele. Pedig semmit sem tudsz az egészről, csak mindenáron belém akarsz kötni és ítélkezel anélkül, hogy tudnád az egész sztorit.. a kérdésre meg nem tudsz válaszolni.

Nem utálom és nem haragszom rá. De olyan szintem megbántott, minden ok nélkül, amit nem tudok csak úgy elengedni. Nem tudom van-e gyereked, vagy szeretnél-e egyszer, de biztos neked sem esne jól, ha a szüleid vagy akik fontosak neked közölnék, hogy nem kiváncsiak rá.

Én nagyszülők nélkül nőttem fel, mert sajnos korán meghaltak és tudom milyen rossz érzés nélkülük és összeszorul a szívem ha arra gondolok, hogy egyrészt az én gyerekemnek boldogan él a nagymamája, mégsem ismerik egymást, másrészt mivel a lakásunk pár utcányira van anyumtól nagy az esélye, hogy az utcán, oviba vagy játszótérre menet összefutunk és akkor mit mondok a gyereknek? Hogy nem ismerjük azt a nénit? Vagy mondjam meg, hogy ő ott a nagymamád csak nem kiváncsi rád?