Burkoltan jelzik, hogy felesleges vagyok, csak eddig nem vettem észre?

13 éves koromig anyu nevelt egyedül, aztán lett egy párja. Nem házasodtak össze, de együtt vannak. Lett egy kistesóm is, már 3 éves, bár a fickó állítólag nem akart saját gyereket. Azt mondta elég vagyok én is, de anyu nagyon akarta. Mondjuk nekem mindegy, aranyos az öcsém, szeretem. Aztán nemrég született még egy öcsém, azóta itthon állandóan balhé van. A párja este jár haza, nem segít semmit, anyu totál fáradt és ideges a két kistesóm miatt. Hétvégén sincs itthon, kb. 1 év múlva nagyobb lakásba akarunk költözni, ott dolgozgat (szakemberek csinálják, ő csak alakítgat rajta). Szerintem direkt nincs itthon segíteni. A kicsikkel sok a feladat, néha én is segítek, de suli és edzés mellett nincs sok időm. Aztán kitalálták, hogy mivel 2 szobánk van, és a kicsik mindig felébresztik egymást, a nagyobbik öcsém költözzön az én szobámba. Azóta nem tudok hol tanulni, a barátnőmnél szoktam, vagy a konyhában, de ott sem jó, mászkálás van állandóan. Ő alszik 8-kor, én még akkor javában leckét írnék, mert fél 6-kor érek haza edzésről. Éjjel is felkel pisilni, inni, rosszat álmodik és sír, nem tudom kipihenni magam soha. Már mondtam apunak, hogy átköltöznék. Belement, bár ott se lesz az igazi, leginkább egyedül lennék, 3 műszakban dolgozik. Szívesebben maradnék itthon, de így nem tudok normálisan élni.