Van itt olyan rajtam kívül aki gyerekkorában otthon ért lelki terror (legyen az családon belüli erőszak, vagy mostohaszülő)?

Huhh, komoly kérdés!

1) Szüleim válása után nagyanyáméknál laktunk 10 évig (4-13/14 éves koromig). Ott szó szerint nem szabadott jól éreznünk magunkat. Mindenért hibásak voltunk. Nem segítettek, csak ártottak. Persze anyu is a sarkára állhatott volna jobban, ezt belátom. Gyerekként ami bennem megmaradt: barátnőket lehetetlenség volt áthívni, nem lehetett hangosan beszélgetni, nevetni pláne nem, az zavarta őket. Az illatos sampon után is büdös volt utánunk a fürdőben. A tükörben nem sminkelgethettem magam, mert mindig csak "összemaszatoltam". A konyhába sosem jutottunk ki, mert vagy ők főztek, vagy ők ettek (külön konyhán voltunk), az ágyunk tetején ettünk mindent, tálcán. Kilátástalan volt a helyzetünk.

Lehet, hogy nem tudtam most olyan szépen levezetni, mint te, de értem, miről beszélsz. Mostanában én is ok nélkül szorongok, testi tünetek is jelentkeznek.

Amit elértek: önbizalomhiányos lettem, állandóan lestem nagyon sokáig a felnőttek minden szavát, ki mikor fog és miért megharagudni, cirkuszolni, nem nagyon lettek barátnőim, szégyelltem a málló nagyszülők régi házát, anyuval a közös szobámat, minden mozdulatomért félek, hogy ki hogy reagál, rettegek, ha valamiért szóba jön a házunk, vagy hogy valaki eljön, a szobámba szinte tilos belépni, azért robbani tudok, mint a bomba, mert anyum tesójának hülye gyerekei ritkán jöttek hozzánk (mamámékhoz) látogatni, de akkor még azt az egyetlen árva bútorunkat, szép plédünket, játékunkat, stb is szétbarmolták, amink legalább volt...

Próbálok változtatni, fejlődni, pszichológushoz is járok.

Esetleg ajánlom figyelmedbe a Szeretettel sebezvr c. könyvet L. Stipkovics Erikától (?). Lehet, hogy akad benne válasz.

20L

Mi volt a durvább? Hogy megvert, vérere, 20 év fölött is, ha nemet mertem neki mondani.

Mondjuk hogy otthon gyártod a betétet, ahogy írtam. Mert nem voltak hajlandóak megvenni. A tampont meg kiburogatta apám a szoba közepére és lerivlbanvozott. Ezt megkaptam a nőgyógyászra is, hogy csak "viszket ott". Meg álljak ki az útszélére.

Vagy nem engedett el gyerekként betömetni a 6-ost mert majd kiesik, meg tejfogat nem tömetnek, ezért kihúzták.

Vagy nem emged el apàd orvoshoz, ha beteg vagy, mert "csak nem akarsz iskolába menni", aztán jobb esetben a suliban esel össze, rosszabb esetben a buszon, mint én. De akkor is megkapod, hogy bolond vagy, megjátszod magad. Hiába vagy kitűnő, jó tanuló... Kihordatta lábon a vedegyulladást, amikor már annyira rosszul voltál, hogy nem választott ki a veséd. Tudod mit csinált? Beült a kocsiba és befuvarozott, hogy lássa bemegyek-e. Amikor azt mondtam, hogy a tanár is elküldött már haza meg orvoshoz, akkor meg ezzel fenyegetett, hogy megyek az elmegyógyintézetbe, ott megmondják mi a bajom. Már ne haragudjon, de neki lenne ott a helye. Egyszer meg is mondtam neki, hogy az aki mondja, akkor megfenyegetett, hogy darabokra ver...

Vagy a legdurvább, hogy a 100 kilós apád felszakítja a szád, vagy betöri az orrod??? Aztán 2 perc múlva elfelejti és "menj csak mindenki megtudja, hogy hazug vagy".

Vagy éppen beúgrani az autó, mert ilyennel fenyegett, hogy a mentő visz el, agyonver. Mikor lebolondoz, akkor megmondtam neki, hogy a zaki mondja. Erre agyonváglak, taknyos piszok.

Vagy elmenekülsz előle, erre utánad jön kocsival, betuszkulsz, ott a hajadnál fogva tart bent, üti a arcod. Te kinyitod a mozgásban levő kocsi ajtaját, erre visszaránt, aki meg látott annak azt mondja, hogy részeg voltam...

És az ilyenek megússzák. Pedig én voltam a csendes zsíros hajú, két fillért magára nem költő, otthon betétetet guártó, csendes, kitűnő làny... Közben meg csak a megalázás és a fokozatos leépítés,mások előtt megalázás.

Olyan is volt, hogy lefogott és telenyomott gyógyszerekkel, aztán röhögött mikor kidőltem... Hogy csak a finomabbakat említsem.

Randizni még 20 fölött sem szabad, mert egy útcaszéli vagyok...

Sajnos sokszor akkor eszmélsz rá, hogy mibvan, mikor már késő... Mikor már tönkrevágta az életedet. Én sajnos arra az egyetemre mentem, ami közel van és ők akartak. Minden őrültsége apámnak 16 éves korom után fajult el, mikor nyugdíjas lett és tudott "időt szakítani rám". Mit tettek abból a mosolygós 16 éves lányból aki voltam.

Tényleg le kellett volna lépnem, 18 évesen. Mert az ilyen másnak meg tudják ám játszani magukat, te meg vagy a hálatlan szemét, aki rá se néz a 65 éves apjára.

Nincs igazság, amíg mi nem tesszük azzá, mert az ilyeneknek mindig szerencséjük van...

Mostohaanyám volt a terrorizáló fél.

- napi szinten alázott - szóban

- mindig én voltam a szmét, a szar, az életképtelen, aki nem tud takarítani, moslékot főz (nem gáz, hogy anya halála után én főztem apa-rám)

- 169/60-ra azt mondta, kövér vagyok, és túl sokat eszem - ezután 7 után bezárta a konyhát

- naponta átkutatta a cuccaimat még 20 évesen is (akkor már dolgoztam, gyűjtöttem, hogy elhúzhassak)

- bármit mondtam, leszólta

Hosszú a lista...

2) Hatások:

- anorexia, bulimia

- önbizalomhiány, értéktelen szarnak éreztem magam még utána is

- depresszió és öngyilkossági gondolatok

- teljes bezárkózás és félelem az emberektől

Most:

- zárkózott vagyok, ritkán beszélek

- stressz esetén vagy nem eszek, vagy hánytatom magam

- viszont van egy párom, akivel imádjuk egymást, elköltöztem hozzá 1000km-re, vele nyitott vagyok, és ő az életem

- gyereket viszont nem akarok, félek, hogy rosszul bánnék vele

3) Soha, sem apámnak sem a rokonaim 95%-nak, akik szerint én voltam a hülye. A maradék 5%-uk viszont nagyon sokat jelent nekem :)

29n

Miért kellett lepontozni, ugyan? #4 voltam.

Kedves Kérdező!

Én már pont nem lettem beletörődő, elfogadó. Persze a normál keretek között. Nem megyek tüntetni, meg nem bocsájtkozok bele hetekig tartó vitába, de ami a szívemen, az a számon. Már legalább látszatilag nem veszek mindent a lelkemre.

Elköltöztünk mamáéktól. Most anyuval lakok. Van vőlegényem, akinek sokat köszönhetek a személyiségfejlődésem terén: türelemmel, szeretettel fordult hozzám, a hisztijeimhez, a szeretethiányomhoz. Ő pont az a nyugodt, kiegyensúlyozott, erkölcsös fajta. Nagyon szeretem őt.

Esti suliba jártam két évig, van érettségim, nyelvvizsgám, egy szakmám, aztán most dolgozok. Elvagyok a kollégáimmal, nagyjából szeretnek, a mamámékkal háromlépés távolságból tartjuk a kapcsolatot... Nem igazán sikerült még megbocsájtanom, hogy miattuk lettem szorongó. De látom már magunkban a generációs problémákat, sérüléseket, hibákat. Benne van mamámba is, anyámba is, bennem is... Próbálok pozitív és boldog lenni, Isten felé fordulni :) A gimiben volt pár barátnőm, akikkel szerettük egymást, összetartottunk, és bár azóta nem tartjuk a kapcsolatot sajnos, de tőlük is sokat tanultam.

5-ös vagyok! Jaj, ez nálam is ismerős volt. Más olyan mosolygós stb. Mire fel legyél az???

Nekem azt találta ki anyám, hogy anorexiás vagyok. Pedig semmi közöm nem volt hozzá...

Ez nekem is ismerős, hogy 20 év fölött is turkál a cuccaim között.. Sajnos veréssel, meg ordibálással, anyagiakkal meg lehet törni bárkit. De pont úgy mond felnőttként, kell elkplezdeni gyepálni, mert hoppá a tanulógépnek van saját akarata is...

Mondanom se kell, hogy az egyetemet is Ők választották.

Ráadásul majdnem megölt, mert a vesegyulladás olyan, illetve nálam már annyira súlyos volt, hogy bele is hallhattam vopna,de menni kell iskolába. Amikor már hetek óta rosszul voltam, végig hánytam napokat, már mondtam, hogy lemegyek az ügyeletre. Fenyegetett, meg üvöltve rám törte az ajtót. Utána meg bevitt az ajtóig és megnézte, hogy bemegyek-e, nem érdekelte, hogy vagyok... Meg utána azzal fenyegetett, hogy az elmegyógyintézetben a helyem, meg kitalálom. Mindenkinek a gyerek egészsége kellene, hogy fontos legyen. De ő képes tönkretenni érte. Már bőgtem neko, hogy tényleg rosszul vagyok. Pedig, ha időben kiderül, akkor nem fajul el annyira. Majdnem meghaltam, már homályosan láttam, ájuldoztam, lázam volt. Nem hatotta meg...

Ez egy bolond idióta...

A legjobb, aki hasonló helyzetben van, hogy hazudni... Aztán 18 év után lelépni és minden áron elmenni onnan. Akár az irszág másik felére egyetemre.

Sajnos az ömgyilkossági gontolatok is megvoltak nálam.

Egyszer gyógyszert is vettem be...