Idegkimerülésem van? Vagy felesleges ezeket elmondani anyumnak?

Mostanában nagyon lehangoltnak érzem magam mindennaposan sírok nincsen jó kedvem a legkisebb gondon is képes vagyok órákig görcsölni. Évekkel ezelőtt kezdődött ez nálam mikor az exem megvert és megalázott illetve évekig zaklatott neten.Utána elhunyt hat szerettem egymás után.Utána pedig iskola bántalmazás miatt két hétre kórházba kerültem. Most van barátom de a folyamatos rossz kedvem veszekedések idéz elő és vele is romlik a kapcsolatom így emiatt is szarul érzem magam.Anyumnál halálos betegséget állapítottak meg ezért nem akarom a gondjaimmal terhelni a szüleimet. De úgy érzem már annyira nem bírom,hogy idegileg össze vagyok roppanva.Úgy érzem,hogy a sok gond miatt elfogyott az életerőm és nem látom az élet napos oldalát. Amikor kórházban voltam akkor kezelt depresszióval az orvos de nem hatott visszatértek a tűnteim kísérleteim már nincsenek csak nem múló lelki fájdalmat érzek szomorúságot. Anyum nagyjából tudja a dolgaimat viszont mivel nem szeretném őt terhelni nem mindenről tudd.Idegesség,folyamatos sírás rossz kedv,görcsölés kattogás a idegkimerülés lenne vagy ne foglalkozzak ezekkel a gondolatokkal és ne mondjam el neki?